KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nő

Tüske Zsuzsanna

Her – amerikai, 2013. Rendezte és irta: Spike Jonze. Kép: Hoyte van Hoytema. Zene: Owen Pallett. Szereplők: Joaquin Phoenix (Theodor), Scarlett Johansson (Samantha), Amy Adams (Amy), Chris Platt (Paul), Rooney Mara (Catherine). Gyártó: Annapurna Pictures. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 126 perc.

A hús-vér magányos férfi és a mesterséges eredetű, női tulajdonságokkal felruházott, hétköznapi használati eszköz képtelen románca korszakokon és országhatárokon átívelve találja meg helyét újra és újra a mozivásznon. Legismertebb darabjában, a szokatlan hangolások mesterének, Marco Ferrerinek 1980-as években készült I Love You-jában Christopher Lambert fogja szerelmes hévvel a veszett fejsze nyelét, füttyszavára felelgető kulcstartójának udvarolva. 2013-ra egy másik, ezúttal tengerentúli szürrealista mágus, Spike Jonze megfosztja a vágy titokzatos tárgyát eddig is jelzés értékű testétől, bővíti szókincsét, sőt önálló tudattal ruházza fel. A vélhetően nem is olyan távoli technológiák világában él Theodore, a megtört szívű, elvált író, aki főállásban idegenek személyes leveleiért felel, a magánéletben azonban sem ápolni, sem kiheverni nem tudja volt feleségével való kapcsolatát. A megoldás egy napon az ölébe hullik egy női hangon megszólaló érző, gondolkodó, ám test nélküli operációs rendszer, Samantha formájában, akivel mélyebb kapcsolatot kezd áplolni, mint bármely lélegző emberi lénnyel.

A nővel Jonze a 21. századi kommunikációs formák és technológiák (lásd arctalan csetelés és az olyan intelligens applikációk, mint az Apple Siri-je) ürügyén inkább az emberi kapcsolatok építésének újfajta módszereiről beszél, az érzelmi közelségről és eltávolodásról. A rendező bizarrság és bravúrok tekintetében nem múlja felül francia elődjét, hiszen a felhasználó igényeihez idővel alkalmazkodó szoftverek akár a nem túl messzi jövőbe, egy valódi Samantha születése felé is mutathatnak, ugyanakkor cizelláltabb eszközökkel bontja ki központi metafóráját. Jonze legújabb remekét (akárcsak legutóbbi munkáját, a szintén másik világ felé forduló, különc hőssel dolgozó Ahol a vadak várnakot), nem csak bájos játékosság de egyszerre finom melankólia es édesbús szépség hatja át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11646