KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/április
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Kozák András (1943–2005)
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: A kecske szeme Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: A rövidfilm-rítus Kísérleti és kisjátékfilmek
• Bori Erzsébet: Ez van Dokumentumfilmek
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Beszélgetés Gazdag Gyulával
• N. N.: A 36. Magyar Filmszemle díjai

• Ardai Zoltán: Örök szobaszámok 2046
• Kriston László: Hongkongi tangó Beszélgetés Christopher Doyle-lal
• Varró Attila: Azonosítatlan holttestek Johnnie To
• N. N.: Johnnie To és a MilkyWay
• Ádám Péter: A Vichy-szindróma Francia amnézia
• Sándor Tibor: A kultúrfölény fogságában Trianon-dramaturgia
• Pápai Zsolt: Nagymagyar retro Velünk élő Trianon
• Hirsch Tibor: Nem oda Buda Budapest-szocio
• Erdélyi Eszter: Executio praecox Vertigo, férfi, nő
TELEVÍZÓ
• Tóth Dezső: Truman felett az ég A média és teremtményei
KRITIKA
• Kolozsi László: A szemétdomb Dallas Pashamende
• Stőhr Lóránt: Szerintük a világ Le a fejjel!
• Kubiszyn Viktor: Női kesztyű Millió dolláros bébi
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Intim vallomások
• Takács Ferenc: Kényszerszünet
• Vízer Balázs: Az operaház fantomja
• Kovács Marcell: A gépész
• Turcsányi Sándor: Schizo
• Köves Gábor: Csak lazán!
• Csillag Márton: Szürke, Merci
• Vajda Judit: Bonbon, a kutya
• Csillag Márton: A balszerencse áradása

• N. N.: KALAUZ

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pirx kalandjai

Sepsi László

Magyar tévéfilm-sorozat, 1973. Rendezte: Rajnai András. Szereplők: Papp János, Sunyovszky Szilvia, Bálint András. Forgalmazó: MTV. 5x55 perc.

Mintha a begombázott Ed Wood Andy Warhollal közösen megrendezte volna a 2001. Űrodüsszeia remake-jét, a változatosság kedvéért tévésorozat formájában. Rajnai András a Lem-rajongók körében közutálatnak örvendő Pirx-adaptácója kultikus státuszát elsősorban egyedi látványvilága és még egyedibb technikai megoldásai által vívta ki. Ezzel a sorozat bekerült a magyar science fiction legtöbbet hivatkozott alkotásai közé, annak ellenére, hogy nehézkes dramaturgiája, fals párbeszédei, és az önirónia tökéletes hiánya inkább teszi a Pirx kalandjait az Űrgammák előképévé, mintsem a Szíriusz méltó örökösévé.

Az egyenként egy-másfél órás epizódok a műfaj legfontosabb toposzait használják. Az űrhajós-akadémiáról frissen kikerült Pirx megismerkedik a virtuális valóság sajátos természetével (Diplomavizsga), megküzd egy önálló életre kelt robottal (Víkend a Marson), esetleg egy elzárt kutatóbázison felgöngyölít néhány különös halálesetet (A Galilei-állomás rejtélye), ám az epizódok működésképtelensége nem is elsősorban a technikai problémákból fakad. Rajnai és stábja – elsőként a magyar filmtörténetben – blue-box technikával teremtette meg a futurisztikus látványvilágot. Pirx háta mögött háztartási eszközök, legóból épült makettek, terráriumok és akváriumok szuperközelijei pompáznak pop-artos színekben, de ez az attrakció csak ideig-óráig képes elvonni a figyelmet a cselekményvezetés gondjairól. Elsősorban a szűkös büdzsé miatt a Pirx kalandjai számos esetben elmozdul a krimi műfaja felé: az idegen világok megismerését felváltja az intellektuális kaland, mely során száraz argumentáción keresztül derül fény a gyilkos tojássütő és a morzézó őrrobot rejtélyére, ezáltal a végtelen űrből lerántva a tudományos-fantasztikus műfaj alapmotívumait a kínos realizmus banalitásokkal teliszórt talajára. Miközben képileg és zeneileg a Pirx kalandjaiban pszichedelia uralkodik – olyannyira, hogy egy epizódban a címszereplő Kubrick hőséhez hasonlóan kívül kerül téren és időn, jellemző módon persze csak nyolc röpke órára –, magával a fantasztikummal az alkotók nem tudnak mit kezdeni. Hol hosszas levezetések során próbálják racionalizálni azt, hol pedig egyszerűen megfeledkeznek róla: így válhatott a lengyel sci-fi irodalom legendás űrhajósából a magyar tévétörténet legunalmasabb űrdetektívje.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10002