KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Citromfa

Forgács Nóra Kinga

Etz Limonizraeli-német-francia, 2008. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Suha Arraf és Eran Riklis. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Habib Shadah. Szereplők: Hiam Abbass (Salma Zidane), Tarik Kopty (Abu Hussam), Ali Suliman (Ziad Daud), Rona Lipaz-Michael (Mira Navon). Gyártó: Eran Riklis Productions. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Salma, a palesztin özvegy a Ciszjordánia és Izrael között húzódó zöld határon gondozza családi örökségét, egy citromfa-ültetvényt, ám egy nap a szomszédjába költözik az új izraeli védelmi miniszter a feleségével, Mirával. A házaspár biztonságát fenyegető terrorveszélyre hivatkozva az izraeli titkosszolgálat határozatot hozat az ültetvény kivágására, ami beindítja az események gépezetét: Salma ügyvédet fogad, hogy megvédje citromfáit. Az allegorikussá váló alapkonfliktuson túl („a fa olyan, mint az ember”) Salma nála fiatalabb ügyvédével kibomló románca, a palesztin konzervatív férfiklub rosszalló figyelme, a miniszteri házaspár napvilágra kerülő értékrend-különbségei és egy legfelsőbb bíróságig vitt per fordulatai alkotják a problémaszövevényt.

A történet magában hordozza tehát annak a lehetőségét, hogy példázatszerűvé vagy melodramatikussá váljon, ettől a két szélsőségtől a részletek iránti érdeklődés és az arányérzék menti meg. A Citromfa szűkszavú párbeszédeiben, utalásaiban körvonalazza az izraeli-palesztin konfliktust, reflektál a kortárs katonai-politikai mechanizmusokra, és visszatükrözi a globális média működését – iróniával, mégis kifejezve a történelemi múltban gyökerező problémák jelen körülmények közötti megoldhatatlanságát. Mégis leginkább két nő, a zsidó asszony és a figyelem fókuszába kerülő palesztin özvegy csendes drámájává válik a szimbolikus helyszínen, a népeket és embereket elválasztó (és szükségszerűen összekötő) zöld határon játszódó eseménysor. Öntudatra ébredésük röpke képet ad a tradicionális közel-keleti és a modern nyugati nőiségről, és a közös nyelv hiánya, a tradíció merevsége vagy a kirekesztő politika által okozott emberi magányról.

Eran Riklis filmje kissé egyenetlen, de egyszerűségében finom darab, olyan hozzáértő recept alapján keveri a fanyar humoros, az édes és a keserű ízeket, mint az a citromital, amivel Salma a vendégeit kínálja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9859