KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szökött fegyenc

Józsa György Gábor

A szökött fegyenc nagyon veszedelmes – mondják a film elején. Hatalmas apparátus ered a nyomába, komputerrel, káprázatos technikával. Hiába: a második jelenetben már szakállal láthatjuk, vagyis kicsúszott üldözői kezéből.

Hogy ki ő, és miért ítélték el, nem tudjuk. Fiatal ember, jóképű, el sem hinnénk, hogy gonosztevő, ha olykor nem gyilkolna gátlástalanul. Igaz, lépten-nyomon romlott, züllött alakokba botlik, valutázók, feketézők, hiánycikkekkel üzletelők szegélyezik útját, akik közül nem egy a gazdaságirányítás és a termelés felelős posztján állva a szovjet társadalom megbecsült tagja.

A nyomozás egyszerre folyik a szökevény után, egy fezőr meggyilkolása és súlyos gazdasági bűncselekmények ügyében. A fiatal és szintén jóképű detektíveknek még magánéletre és autóversenyzésre is marad idejük. Munkájukat intuíció, számos véletlen és a lakosság segítségét képviselő társbérlő följelentése segíti, hogy végül a filmtörténet egyik legunalmasabb lövöldözése tegyen igazságot.

Ismeretesek a szocialista környezetben játszódó bűnügyi filmek készítésének nehézségei, az alkotók mégis eldönthették volna, társadalomrajzot vagy kalandos történetet kívánnak-e a nézők elé tárni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7667