KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A stanfordi börtönkísérlet

Pápai Zsolt

The Stanford Prison Experiment – amerikai, 2015. Rendezte: Kyle Patrick Alvarez. Szereplők: Billy Crudup, Olivia Thirlby, Michael Angarano. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 122 perc.

 

Az 1971-es híres-hírhedt stanfordi börtönkísérletben véletlenszerűen kiválasztott, hétköznapi emberekkel modelleztek fegyházbeli interperszonális viszonyokat, ám hat nap után a programot le kellett állítani, ugyanis mind az őröknek kiszemelt, mind a foglyoknak megtett személyek annyira beleélték magukat a szerepükbe – előbbiek elvadultak, utóbbiak szervilissé lettek –, hogy totális anarchia fenyegetett és életek kerültek veszélybe. A kísérlet csak egy újabb, immáron tudományos, igazolását adta, hogy ember embernek farkasa, és bebizonyította, hogy az átlagember szörnytettekre képes, ha felhatalmazzák rá.

A hideglelős sztori már a hetvenes években mozgóképes feldolgozást ihletett (Carlo Tuzzi: La gabbia – A ketrec), de a történetet igazán az ezredfordulón fedezték fel a filmkészítők. Számos televíziós változat mellett a stanfordi események által inspirált mozifilmek is születtek – egy kiváló német (Oliver Hirschbiegel: A kísérlet), majd egy enerváltabb amerikai változat (Paul T. Scheuring: A kísérlet) –, továbbá dokumentumfilmesek is merítettek belőle (lásd például Errol Morristól az iraki Abu Ghraib börtönben istenkirálykodó amerikai katonák motivációit kutató Parancsra tettük – Standard Operating Procedure-t).

Hinnénk, ilyen előzmények után már csak nagyon jó okkal érdemes a téma újabb játékfilm-feldolgozásába fogni, és valóban: Kyle Patrick Alvarez mozija éppen a kudarcával bizonyítja ezt, igaz, apró újítást jelent benne az egész vállalkozást levezénylő Philip Zimbardo lelkivilágának vizsgálata. Jó ötlet annak a folyamatnak a bemutatása, ahogy a doktor a kísérlet szervezőjéből annak résztvevőjévé válik, hiszen tudósi kíváncsiságától hajtva szép lassan az őrök felettes énjeként kezd működni, és ördögi Cipollaként vesz részt a manipulálásukban – következésképpen a rabok terrorizálásában. Mindezzel akár újszerű nézőpontot is biztosíthatna Alvarez direktor, csakhogy nem következetes és nem ás elég mélyre, Zimbardo lelki tusájának analízisét rendre a börtönterror közhelyparádéjával keveri. Filmje képi világa is éppen olyan, amilyenre számítani lehet, operatőre, Jas Shelton hideg neonnal világít, vagy alulexponált képeket használ, sok közelit vesz, és jobbára kézből dolgozik. Szimpatikus megoldás viszont a produkcióban, hogy Zimbardót egy nő – az egész film egyetlen női szereplője – döbbenti rá arra, mit is művel, és rángatja ki tudósi elefántcsonttornyából.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13064