|
|
|
DVDLimonádé JoePápai Zsolt
Limonádovy Joe aneb Konská opera – csehszlovák, 1964. Rendezte: Oldrich Lipsky. Szereplők: Karel Fiala, Rudolf Deyl, Olga Schoberová. Forgalmazó: MOKÉP. 98 perc.
A szocialista Magyarország filmforgalmazási
és mozibemutatási szisztémájának sajátossága, hogy gyakran egy nagy múltú műfaj
paródiája hamarabb jutott el a közönséghez, mint a veretes klasszikusai. Amikor
a Vámpírok báljával találkozott a
publikum, a horrorműfaj darabjait nem ismerte; Az oroszlán ugrani készül, a Révész György által jegyzett James
Bond-paródia úgy került a mozikba a hatvanas évek végén, hogy az akcióthriller
zsáneréről és a Bond-filmekről a magyar nézők mit sem tudtak; A keresztapa másik arca olasz
gengszterkomédia honi bemutatója 1975-ben hét évvel előzte meg Coppola korszakfordító
munkájának budapesti premierjét.
A westernműfaj sem
kerülte el a sorsát. Amikor bemutatták nálunk Oldrich Lipsky western-persziflázsát,
a Limonádé Joe-t, a korabeli publikum
a célkeresztbe helyezett zsánerről alig tudott valamit, ugyanis annak
klasszikusai nem juthattak be az országba, még az olyan nagyágyúk munkái sem,
mint John Ford vagy Anthony Mann. A Limonádé
Joe ily módon torzította a közönség műfajtudatát: sokak szemében nem csak
egyes műfaji paneleket, hanem a Vadnyugat mítoszát, sőt általában a tömegfilmek
mesélés-logikáját egészében tette nevetségessé.
Mindazonáltal a Limonádé Joe máig a KGST-kultfilmek
egyik legbecsesebbike – csak Magyarországon kétmillió (!) néző váltott jegyet a
hatvanas évek derekán –, amely fél évszázaddal elkészülte után is őrzi a báját.
A „Kolaloka limonádé” nemes lelkű ügynöke és a whiskyt terjesztő becstelen
vigéc között kitörő küzdelmet elbeszélő filmet westernparódiának szokás
nevezni, pedig legalább annyira – ha nem jobban – kötődik a cseh mozi
hagyományaihoz, mint az amerikai vadnyugati filmek legendáriumához. A Limonádé Joe „zenés szerzői
westernburleszk”, melyben Mack Sennett slapstickjei és a B-kategóriás Roy
Rogers-opuszok világa találkozik Karel Zeman munkáinak, valamint az újhullám
prominens darabjainak a szemléletével. A slapstick hatása a felgyorsított
csetepatékban, a Roy Rogers-westerneké pedig a musicalszekvenciákban evidens
(ráadásul a címszerepet adó Karel Fiala fizimiskája is Rogerset idézi),
ugyanakkor Zeman inspirációját az időszakosan az avantgárddal kokettáló
előadásmód és a fantasztikus elemek beemelése jelzi, míg az újhullámot a film
groteszk szemlélete idézi. Ez az izgalmas keverék annak idején nem csak
honfitársainkat, hanem néhány nyitottabb szívű és szemű amerikait is
megszólított. A Limonádé Joe a
hatvanas években az Oscar küszöbéig jutott (a fáma szerint az utolsó körben
esett ki a legjobb külföldi film díjára nominált alkotások köréből), Henry
Fondát pedig szabályosan megbabonázta a Karlovy Vary-i fesztiválon.
Extrák: Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1109 átlag: 5.52 |
 |
|
|
|
