KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/február
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Makay Árpád filmoperatőr Élt 93 évet

• Bikácsy Gergely: Kés, villa, olló Hitchcock, a sorozatgyilkos
• Varró Attila: Rövid éjszaka Hitchcock utolsó filmterve
• Pápai Zsolt: Alfred Hitchcock Experimenta A kísérleti filmes Hitchcock
• N. N.: Hitchcock DVD-n
• Varga Zoltán: Megszállottak Hitchcock és Buñuel
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Magyar zsáner Film és közönsége
• Schreiber András: Független borzongások Magyar amatőrhorror
• Hungler Tímea: Inkább megyek pingpongozni Beszélgetés Dyga Zsomborral
• Horeczky Krisztina: A szavak butábbak, mint a képek Beszélgetés Mispál Attilával

• Kubiszyn Viktor: Tarantino kutyaszorítóban A hongkongi kapcsolat
• Kovács Marcell: Tökéletes másolat Tarantino-variációk
• Csillag Márton: Tisztelgés a csomagtartóból Vágvölgyi B. András: Tarantino mozija
• Földényi F. László: A Führer inasai A bukás – Hitler utolsó napjai
• Mersich Gábor: A képregény-rajzoló szerződése Maus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Koreai vendetta Oldboy
• Zoltán Gábor: Hideg törökfürdő Messze
• Csala Károly: Képtájak Rendhagyó párizsi leltár
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Ray
• Kolozsi László: Állomásfőnök
• Varga Zoltán: Válótársak
• Köves Gábor: Közelebb!
• Vaskó Péter: A tűzből nincs kiút
• Köves Gábor: A nemzet aranya
• Mátyás Péter: Alfie

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

In memoriam H. P.

„Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor”

Reményi József Tamás

Balázs Béla Stúdió 1985/86

 

A fiatalember homlokában hatalmas rajzszeg. Ez természetes: körben a falon a többi kép is keresztüldöfve, némelyik újságkivágás vagy levélmaradvány a sarkánál fogva csüng, mint egy-egy dróton fennakadt halott madár. Elfogott terroristák, merényletek áldozatai, meztelen testek és menetelő testek, egy megőrzött céltábla, a (nem is 10-es) találatok gyermeki büszkeségével. Az erőszak, a halál látványának, egy európai diktátor szónoklatának társaságában pedig sebtében feltűzött telefonszámok, címek, nevek, felkiáltójeles dátumok – egy élet mindennapos és reménytelen „megszervezésének” nyomai. A szoba lakója nem tartott rendet, de festői rendetlenséget sem kreált, amilyennel a dilettánsok veszik körül magukat. Ha fontossá vagy szükségessé vált valami, akkor kézzelfogható közelségben kellett lennie-maradnia, s ebben nem volt különbség a kerek műanyag széken halmozódó orvosságos fiolák és a Pearl Harbor rejtélye, a szomszéd borozóban újratölthető, tehát készenlétben álló literes üvegek és egy lengyel plakát kis alkoholista figurái között. Annak, aki egy elmúlt élet utólag megkomponálható látványát keresi ezen a terepen, nem kell kiállítást rendeznie a megmaradt rekvizitumokból; „elég”, ha az elébekerülő anyaggal gazdálkodik.

Mátis Lilla filmje tökéletesen fölépített, önálló mű, azon felvételek nyomán, amelyek ebben a szobában készültek, a halál utáni napokban. Nem múzeumi paszta, nem mozgó-képriport. Nem irodalmi illusztráció: az egykori fiatalember író volt, s ez lassankénti kiderülhet azok számára is, akik a nevét sem hallották eddig, de az In memoriam H. P. nem egy névhez kötődik, hanem egy sorshoz, amely bármelyikünké lehet. Ismétlődő, egyre görcsösebben és egyre inkább hasztalanul ismétlődő erőfeszítéseket érzékítenek meg a körkörös szerkezetben egymás mellé állított és egymásba tűnő képek. Mátis a pusztulással viaskodó alkotó embert képes megidézni a hétköznapi tárgyak minimálisra redukált világának lehető legegyszerűbb képi jeleiből.

Zenei szervezettségű, minimal-art-os kompozíciójához a rendező nagyszerű alkotótársat talált Melis László személyében. Melis zeneszerzői munkássága nem először kapcsolódik e film főhőséhez: a Szertartás című novellára készített műve néhány évvel ezelőtt a modern magyar próza és a társművészetek kölcsönhatásának szép példája volt. Mostani munkája megsokszorozza a film egyszerre meditatív és felzaklató hangulatát, bizonyítva (ha még mindig bizonyítani kell), hogy a repetitív zene nem mechanikus játszadozás, hanem drámai kifejtésre alkalmas törekvés.

A film elején a költő, Petri György hangját halljuk: jóbarátja egyik írásából, az Embólia kisasszonyból olvas föl. „Mivel Embólia kisasszony a lelkedbe telepszik, lehet egy madár röpte, víz tiszta kékje, egy kavics, egy kökénybokor, a feleséged, az anyád” – hangzik az utolsó mondat, s a film többet nem beszél, de Embólia kisasszony mindvégig velünk marad, amíg csak el nem villan az utolsó kép is, egy fénykép, Hajnóczy Péteré.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5785