KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/február
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Makay Árpád filmoperatőr Élt 93 évet

• Bikácsy Gergely: Kés, villa, olló Hitchcock, a sorozatgyilkos
• Varró Attila: Rövid éjszaka Hitchcock utolsó filmterve
• Pápai Zsolt: Alfred Hitchcock Experimenta A kísérleti filmes Hitchcock
• N. N.: Hitchcock DVD-n
• Varga Zoltán: Megszállottak Hitchcock és Buñuel
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Magyar zsáner Film és közönsége
• Schreiber András: Független borzongások Magyar amatőrhorror
• Hungler Tímea: Inkább megyek pingpongozni Beszélgetés Dyga Zsomborral
• Horeczky Krisztina: A szavak butábbak, mint a képek Beszélgetés Mispál Attilával

• Kubiszyn Viktor: Tarantino kutyaszorítóban A hongkongi kapcsolat
• Kovács Marcell: Tökéletes másolat Tarantino-variációk
• Csillag Márton: Tisztelgés a csomagtartóból Vágvölgyi B. András: Tarantino mozija
• Földényi F. László: A Führer inasai A bukás – Hitler utolsó napjai
• Mersich Gábor: A képregény-rajzoló szerződése Maus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Koreai vendetta Oldboy
• Zoltán Gábor: Hideg törökfürdő Messze
• Csala Károly: Képtájak Rendhagyó párizsi leltár
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Ray
• Kolozsi László: Állomásfőnök
• Varga Zoltán: Válótársak
• Köves Gábor: Közelebb!
• Vaskó Péter: A tűzből nincs kiút
• Köves Gábor: A nemzet aranya
• Mátyás Péter: Alfie

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Büntető ököl

Kovács Patrik

Brawl in Cell Block 99 – amerikai, 2017. Rendezte: S. Craig Zahler. Szereplők: Vince Vaughn, Jennifer Carpenter, Don Johnson. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

S. Craig Zahler már rendezői debütálásával oroszlánkarmokat villantott: a Csontok és skalpokban az útiwestern és a vérbő exploitation kötött egymással lázálomszerű vadházasságot. Az opuszt nemcsak mesteri feszültségkezelése repítette a csúcsra, hanem az is, hogy a direktor B-filmes viszonylatban párját ritkító precizitással építette fel karaktereit, s kivált azok csapatdinamikáját. Zahler második mozijának alapszituációja szerényebb ambíciókat ígér ugyan, ám a kivitelezés erre fölényesen rácáfol. A Büntető ököl Bradley-je (Vince Vaughn) egy balul sikerült drogüzletet követően börtönben találja magát, hoppon maradt kliense pedig válaszút elé állítja: megöleti várandós feleségét és születendő gyermeküket, ha hősünk nem iktat ki egy rivális bűnözőt. A célszemély azonban egy szigorúan őrzött fegyintézetben raboskodik, és Bradley-nek is ide kell eljutnia: útját egyre nyirkosabb-sötétebb zárkák és brutálisabb smasszerek szegélyezik.

Markáns stílusváltás ugyan nem történt a Csontok és skalpokhoz képest, ám a fókusz ezúttal jelentősen szűkebb. Ez egyrészt a cselekménytér korlátozásán (a szüzsé csaknem kétharmada keskeny börtönfolyosókon és levegőtlen cellákban játszódik), másrészt a szikárabb elbeszélői stíluson érhető tetten. A Büntető ököl hamisítatlan „egyszemélyes” bosszúfilm, s feltűnően dialógusszegény: a főhős profilját inkább egy-egy szuggesztív tekintet vagy kőkemény bunyójelenet rajzolja ki. A ritkábban előforduló pimasz, játékos egysorosok viszont az akasztófahumor koromfeketéjével festik meg az eszeveszetten brutális képeket is. Zahler egyébiránt – előző művéhez hasonlóan – csínján bánik az akciójelenetekkel: szinte az utolsó negyedóráig takarékra állítja őket, és inkább a közegábrázolásra összpontosít. A sanyarú börtönmiliő kidolgozottsága pedig még akkor is pazar, ha az első, lassabb sodrású játékrészben a rendező többször is leülteti a filmet. Bradley fogvatartóival szembeni állhatatos lázadása viszont akár alig leplezetett rendszerkritikaként is tételezhető lenne (főként Don Johnson börtönparancsnokának kéjes szadizmusa fényében), ám a zárlat egyértelműsíti, hogy a Büntető ököl nem is állhatna távolabb az efféle indíttatástól.

Zahler – miként a Csontok és skalpok esetében – a célegyenesben átütemezi a dramaturgiát: a fontolva haladást pergő ritmusra, a diszkrétebb harci mozzanatokat ultraerőszakos leszámolásokra cseréli. Olyan kendőzetlenül szcenírozza, ahogy Bradley csontokat tör szilánkosra, végtagokat hajlít, arcokat borít vérbe, hogy Tarantino vagy Park Chan-wook is megsüvegelné e gátlástalan, ám szórakoztató öncélúságot. Még a színészek is lubickolnak: a fizikumát tekintve is e szerepkörre született Vince Vaughn bátran vedli le komikusi manírjait, Udo Kier vérfagyasztó, Jennifer Carpenter szép és érzékeny. Itt volna az ideje, hogy az eddig mindig uzsonnapénzből dolgozó Zahler végre tisztes költségvetéssel vághasson neki következő munkájának.

Extrák: Így készült a Büntető ököl (magyar felirattal).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13624