KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/január
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A Filmvilág pályázata Eredményhirdetés
ANIMÁCIÓ
• Hirsch Tibor: Kellesz! Disney gyermekei
• Csillag Márton: Rajzold újra, gép! Animáció új dimenzióban

• Varró Attila: A Hatlövetű jegyében Film noir: menekülő szerelmesek
• Kolozsi László: Szabadság, szerepek Bolond Pierrot
• Stőhr Lóránt: Ködlovagok A miskolci bonniésklájd
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Köves Gábor: Kék bársonyos forradalom Jarmuschtól Tarantinóig
• Schreiber András: Fekete sereg A blaxploitation története
• Strausz László: A bőrszín ára Blaxploitation: a fekete gazdaság
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Intés a túlpartról Beszélgetés Szaladják Istvánnal
• Szaladják István: Bíbortekercs Filmnovella

• Kubiszyn Viktor: Szellem a rendszerben Kiyoshi Kurosawa
• N. N.: Kiyoshi Kurosawa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Amerikából jött 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
KRITIKA
• Hungler Tímea: No man est omen Állítsátok meg Terézanyut!
• Kolozsi László: Esztrád nélkül Zsiguli
• Takács Ferenc: A hasznos és a szép Vera Drake
• Vágvölgyi B. András: Utánuk a Kánaán A bőség földje
• Bori Erzsébet: Balkáni vér Az élet egy csoda
• Muhi Klára: Dogma-duellum Öt akadály

• Kubiszyn Viktor: Fékezett habzás Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: A kilencedik nap
• Pápai Zsolt: Luther
• Strausz László: Nagy Sándor, a hódító
• Mátyás Péter: Véget vetni minden háborúnak
• Kovács Marcell: Tapló télapó
• Csillag Márton: Özönvíz
• Ádám Péter: 80 nap alatt a föld körül

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kung Fu Panda

Varró Attila

Kung Fu Panda – amerikai, 2008. Rendezte: Mark Osborne és John Stevenson. Írta: Ethan Reiff és Cyrus Voris történetéből Jonathan Aibel és Glenn Berger. Kép: Yong Duk Jhun. Zene: John Powell és Hans Zimmer. Gyártó: DreamWorks Animation / Pacific Data Images (PDI). Forgalmazó: UIP Duna. Feliratos. 88 perc.

 

Mióta az elmúlt bő tíz esztendőben a keleti harcművészeti filmek hagyományos wire-fu, azaz dróton rángatott kung fu koreográfiája komoly változáson ment át, és immár a dominánssá váló digitális átrajzolás következtében inkább illik rá a wired-fu („drót nélküli kung fu”) elnevezés, várható volt: a komoly témahiányban szenvedő hollywoodi állatos-digitális animáció előbb-utóbb lecsap a Shaolin sasokra, sárkányokra és sáskákra. A cápavadász bohóchalak és szörföző pingvinek hagyományához híven a választott sportjában hasonlóan alacsony eséllyel induló pandának jutott a főszerep a két műfaj közt tátongó szakadék áthidalásában: Po korpulens, fekete-fehér alakjában a hagyományos animáció által kedvelt kerekded formák randevúzhatnak a legmodernebb komputer-animáció vívmányaival.

A lusta, falánk pandamackó rögös útja az ősi templom kiképzőtermeitől a rettegett leopárdharcossal vívott megmérettetésig a wuxia-filmek körében hihetetlenül népszerű kiképzés-meséket adaptálja hibátlanul a „rút kikacsa”-típusú Disney-fejlődéstörténetek (Dumbótól Lecsóig) cselekménymenetéhez: így hát Po-nak nem leszámolnia kell régi énjével, hanem megtalálni a defektusában rejlő személyes hatalmat – ezúttal méretes elefántfül helyett tekintélyes mackóhas segít az égbe szállni. A rajzfilm írói egyértelműen a CGI mozgásanimáció gazdag tárházának minél gyakoribb szemléltetéséhez szabták a forgatókönyvet, így kapunk klasszikus kínai tekercsképeket idéző harcos álomjelenetet, elszánt párbajt az utolsó rizsgombócért, és ezért festik a shaolin kung fu öt alapstílusát jelentő állatparkot a hagyománynál változatosabbra (a tigris, daru és kígyó mellett a sárkányt majomra, a leopárdot sáskára cserélve). A végeredmény nem is annyira több generációt megcélzó gyerekmese, mint inkább játékos látványkavalkád, ahol a humoros dialógok hivatottak átsegíteni a nem létező sztorit egyik pazar kivitelezésű harcjelenettől a másikig. A Kung Fu Panda a Dreamworks ezredfordulós válasza a Disney-féle Micimackóra: körülbelül ilyen lenne ma a Pinokkió, frissen a Páncélba zárt szellem cethalából.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9426