KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/január
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A Filmvilág pályázata Eredményhirdetés
ANIMÁCIÓ
• Hirsch Tibor: Kellesz! Disney gyermekei
• Csillag Márton: Rajzold újra, gép! Animáció új dimenzióban

• Varró Attila: A Hatlövetű jegyében Film noir: menekülő szerelmesek
• Kolozsi László: Szabadság, szerepek Bolond Pierrot
• Stőhr Lóránt: Ködlovagok A miskolci bonniésklájd
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Köves Gábor: Kék bársonyos forradalom Jarmuschtól Tarantinóig
• Schreiber András: Fekete sereg A blaxploitation története
• Strausz László: A bőrszín ára Blaxploitation: a fekete gazdaság
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Intés a túlpartról Beszélgetés Szaladják Istvánnal
• Szaladják István: Bíbortekercs Filmnovella

• Kubiszyn Viktor: Szellem a rendszerben Kiyoshi Kurosawa
• N. N.: Kiyoshi Kurosawa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Amerikából jött 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
KRITIKA
• Hungler Tímea: No man est omen Állítsátok meg Terézanyut!
• Kolozsi László: Esztrád nélkül Zsiguli
• Takács Ferenc: A hasznos és a szép Vera Drake
• Vágvölgyi B. András: Utánuk a Kánaán A bőség földje
• Bori Erzsébet: Balkáni vér Az élet egy csoda
• Muhi Klára: Dogma-duellum Öt akadály

• Kubiszyn Viktor: Fékezett habzás Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: A kilencedik nap
• Pápai Zsolt: Luther
• Strausz László: Nagy Sándor, a hódító
• Mátyás Péter: Véget vetni minden háborúnak
• Kovács Marcell: Tapló télapó
• Csillag Márton: Özönvíz
• Ádám Péter: 80 nap alatt a föld körül

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem másképp

Kolozsi László

Legaturi Bolnavicioase – román, 2006. Rendezte: Tudor Giurgiu. Írta: Cecilia Stefanescu és Razvan Radulescu. Kép: Alexandru Sterian. Zene: Vlaicu Golcea. Szereplők: Ioana Barbu (Alex), Maria Popistasu (Kiki), Tudor Chirila (Sandu) Mircea Diaconu (Dragnea), Catalina Murgea (Benes). Gyártó: Libra Film. Forgalmazó: Új Budapest. Feliratos. 84 perc.

 

A Szerelem másképp - az eredeti cím is erre utal - a szerelem egy beteges alfajáról értekezik. Cecilia Stefanescu regényéből Tudor Giurgiu készített a díjakat beseprő román filmtermés javánál valamivel szerényebb, körülbelül a 4 hónap, 3 hét, 2 nap derekáig érő filmet. Ha máshonnan nem, Richard Wagner tetralógiájából tudhatjuk, hogy a testvérszerelemnek komolyak a következményei: a beteges vágy kéz a kézben jár a tragédiával; nyoma eltörölhetetlen, ha máshol nem, hát a génekben megmarad. A Wälsung-vér nem csak Thomas Mann-nál téma, de a film egyik (kényelmetlenül hamis) jelenetében emlegetett Chateaubriand-nál is. Mundruczó Kornél Deltája szintúgy rokona a román filmnek. De a legközvetlenebb – már-már vérfertőző - viszonyban Bertolucci Álmodozókjával van. Ezekre jobban hasonlít, mint a Lazarescu úr feledhetetlen haláláról szóló opusra.

A rendező és operatőre a román filmektől megszokott magas színvonalon festi le a román vidéket, a nagyvárosok, Bukarest pusztuló házait, a szigorú lakótömböket. A két fiatal színésznő természetes és őszinte játéka úgy illik a keserű miliőbe, ahogy a vidéki állatorvos háza elé a kovácsoltvas maradékból és beton székely kapuból ötvözött otromba idom – Giurgiu csak a lényeggel marad adós: nem derül ki, milyen tétje van a fővárosi lány és nővére (egy ismert román énekes, Tudor Chirila alakítja) bizarr kapcsolatának. A film moralizálása legalább olyan olcsó, mint a román konyak – ami egy vacsorán elő is kerül. Nem derül ki, a két lány szerelme miért és miben más, mint a testvéreké. Nem derül ki, Giurgiu felemet ujjal prédikálni akart-e – a város romlottságáról, a generációk közötti meg nem értésről –, vagy csak pasztellképet akart festeni a román életről. Az alakok mindenesetre kicsit elmosódottak. De az utcaképek, a lakások megrendítően hitelesek. Csupa ismerős táj. Vizes falak, osztott lakások, harmincéves bútorok. Nagyvárosi dugók. Minden szomorú…

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9421