KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/január
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A Filmvilág pályázata Eredményhirdetés
ANIMÁCIÓ
• Hirsch Tibor: Kellesz! Disney gyermekei
• Csillag Márton: Rajzold újra, gép! Animáció új dimenzióban

• Varró Attila: A Hatlövetű jegyében Film noir: menekülő szerelmesek
• Kolozsi László: Szabadság, szerepek Bolond Pierrot
• Stőhr Lóránt: Ködlovagok A miskolci bonniésklájd
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Köves Gábor: Kék bársonyos forradalom Jarmuschtól Tarantinóig
• Schreiber András: Fekete sereg A blaxploitation története
• Strausz László: A bőrszín ára Blaxploitation: a fekete gazdaság
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Intés a túlpartról Beszélgetés Szaladják Istvánnal
• Szaladják István: Bíbortekercs Filmnovella

• Kubiszyn Viktor: Szellem a rendszerben Kiyoshi Kurosawa
• N. N.: Kiyoshi Kurosawa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Amerikából jött 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
KRITIKA
• Hungler Tímea: No man est omen Állítsátok meg Terézanyut!
• Kolozsi László: Esztrád nélkül Zsiguli
• Takács Ferenc: A hasznos és a szép Vera Drake
• Vágvölgyi B. András: Utánuk a Kánaán A bőség földje
• Bori Erzsébet: Balkáni vér Az élet egy csoda
• Muhi Klára: Dogma-duellum Öt akadály

• Kubiszyn Viktor: Fékezett habzás Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: A kilencedik nap
• Pápai Zsolt: Luther
• Strausz László: Nagy Sándor, a hódító
• Mátyás Péter: Véget vetni minden háborúnak
• Kovács Marcell: Tapló télapó
• Csillag Márton: Özönvíz
• Ádám Péter: 80 nap alatt a föld körül

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A banditanők

Vajda Judit

Las Bandidas – francia-spanyol-német, 2006. Rendezte: Joachim Roennig és Espen Sandberg. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Penelope Cruz (Maria), Salma Hayek (Sarah), Steve Zahn (Quentin), Dwight Yoakim (Tyler). Gyártó: Europa Corp/ TF1/ Ultra Films. Forgalmazó: SPI. Szinkronizált. 93 perc.

 

Női buddy-movie-t ugyan láthattunk már korábban (Thelma és Louise), még western környezetbe helyezve is (Viva Maria!), első hallásra mégis eredeti dolognak tűnik leforgatni a Butch Cassidy és a Sundance kölyöknek a szebbik nemre hangszerelt verzióját. A projekt atyja, Luc Besson azonban azt hihette, hogy ez már magában akkora ötlet, hogy nem kell hozzá tisztességes forgatókönyv, és a rendezést is rá lehet bízni két elsőfilmes alkotóra (Joachim Roenning és Espen Sandberg – van, aki e neveket ismeri?). Az ígéretesen induló filmben így a legfrappánsabb fogás az marad, hogy az előkelő úrihölgy szerepét az apró termetű, vastag csontú, dús idomú Salma Hayek kapta, míg a nála magasabb, vékonyabb, arisztokratikusabb megjelenésű Penelope Cruz játssza a csekély értelmű földtúró parasztot. A duót kiegészítő Steve Zahnnak van ugyan néhány értékelhető villanása, a dicső Vadnyugat megidézéséről pedig a film zenéjét szerző Eric Serra és az operatőr, Thierry Arbogast gondoskodott, de mindezzel együtt amennyire vérbeli señoritákat sikerült megnyerni a produkcióra, olyan vérszegény lett a végeredmény. Néha ugyan felmerül a paródia lehetősége, de több minden is azt támasztja alá, hogy az alkotók ahhoz nem voltak elég bátrak, és a kockázatosabb vállalkozás helyett a biztos (anyagi) sikerre mentek: kevés ötlet, sok felpolcolt cici, még egy könnyed vígjátékhoz képest is gyermeteg és sekélyes világkép, Amerika-ellenes, hazafias megnyilvánulások (Salma Hayek valószínűleg csupán azért is elvállalta volna a főszerepet, hogy elmondhassa a filmben, hogy „Viva Mexico!”). Ezenkívül a színészi játék és a gyerekes „szex”-jelenetek (a kiskamaszok fantáziáját leginkább izgató csókolózást a filmben a végletekig kiaknázzák, a fedetlen testrészeket pedig mind úgy ábrázolták, hogy még elbírja a 12-es karika) mind azt sejtetik, hogy ezt a művet elsősorban a kiskamasz korosztály fogja élvezni. Az ennél idősebbek inkább nézzék meg gyors egymásutánban a Butch Cassidyt és a Viva Maria!-t.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8737