KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/január
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A Filmvilág pályázata Eredményhirdetés
ANIMÁCIÓ
• Hirsch Tibor: Kellesz! Disney gyermekei
• Csillag Márton: Rajzold újra, gép! Animáció új dimenzióban

• Varró Attila: A Hatlövetű jegyében Film noir: menekülő szerelmesek
• Kolozsi László: Szabadság, szerepek Bolond Pierrot
• Stőhr Lóránt: Ködlovagok A miskolci bonniésklájd
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Köves Gábor: Kék bársonyos forradalom Jarmuschtól Tarantinóig
• Schreiber András: Fekete sereg A blaxploitation története
• Strausz László: A bőrszín ára Blaxploitation: a fekete gazdaság
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Intés a túlpartról Beszélgetés Szaladják Istvánnal
• Szaladják István: Bíbortekercs Filmnovella

• Kubiszyn Viktor: Szellem a rendszerben Kiyoshi Kurosawa
• N. N.: Kiyoshi Kurosawa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Amerikából jött 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
KRITIKA
• Hungler Tímea: No man est omen Állítsátok meg Terézanyut!
• Kolozsi László: Esztrád nélkül Zsiguli
• Takács Ferenc: A hasznos és a szép Vera Drake
• Vágvölgyi B. András: Utánuk a Kánaán A bőség földje
• Bori Erzsébet: Balkáni vér Az élet egy csoda
• Muhi Klára: Dogma-duellum Öt akadály

• Kubiszyn Viktor: Fékezett habzás Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: A kilencedik nap
• Pápai Zsolt: Luther
• Strausz László: Nagy Sándor, a hódító
• Mátyás Péter: Véget vetni minden háborúnak
• Kovács Marcell: Tapló télapó
• Csillag Márton: Özönvíz
• Ádám Péter: 80 nap alatt a föld körül

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hidegzuhany

Kárpáti György

Douches froides – francia, 2005. Rendezte: Antony Cordier. Írta: Julie Peyr és Antony Cordier. Kép: Nicolas Gaurin. Zene: Nicholas Lemercier. Szereplők: Joan Libereau (Michael), Salomé Stevenin (Vanessa), Florence Thomassin (Annie), Claire Nebout (Mathilde). Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 102 perc.

 

Az emberek változnak. Ezzel a közhelyszerű megállapítással kezdődik, s kis kozmetikázással zárul is az elsőfilmes Antony Cordier francia egzisztencialista tinidrámája. A megállapításra tizenéves főhőse a vad(szerelmes) judóbajnok Michael jut, kinek kedvenc filmje az Ong Bak, és csak szeretné hinni, hogy már mindent tud a világról. A Hidegzuhany története azt bizonyítja be számára, hogy téved. Erre azonban rámegy ígéretes sportkarrierje, barátsága, szerelme – éppen csak a család, a szégyellt család tart ki mellette. A piás taxisofőr, munkanélkülivé váló apa, és a takarítónő anya azonban kétségtelenül nem túl erős jövőképet sugároz a többről álmodó, ám magát folyamatosan alulpozicionáló fiú számára.

Szép képi metafora a cím, mely egyszerre jelzi a naiv, ártatlanságát közvetve és közvetlenül is elvesztő fiú felnőtté válását, másrészről pozícionálja a társadalmi ranglétrán a villanyt befizetni képtelen, s ezért gyertyák fényének kissé fals romantikájában üldögélő kispolgári családot. Cordier filmje aktuálpolitikai tartalma miatt válik érdekessé: a fiatalokat és elhelyezkedésüket korlátozó, illetve szabályozni kívánó törvény, valamint a körülötte kirobbanó sztrájkhullám és diákmegmozdulások magyarázzák azt a bizonytalanságot, melyet a Hidegzuhany kissé sután feszeget. A film ugyanis a moralizálásra törekvés közepette súlytalanná válik, hol váratlanul egy édeshármas légyottjába csöppenünk, hol arról hallunk, hogy Franciaországban hárommillió munkanélküli él. Erőltetett, ahogy a rendező egyszerre törekszik a társadalmi feszültségek és a generációs különbségek ábrázolására, beleszőve számos egyéb problémát és devianciát a szüzsébe, melyek egymást oltják ki.

Kár az aránytévesztésért: a Hidegzuhany tinifilmnek túl komoly, drámának viszont túl felszínes, ahol a dramaturgia és koncepció ugyan egyértelmű, ám a cselekményszerveződésben számos elhibázott jelenet viszi félre a nézőtéren csemetéjükért és önmagukért aggódó szülőket, valamint az életükért, jövőjükért kezüket törő fiatalokat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8706