KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/január
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A Filmvilág pályázata Eredményhirdetés
ANIMÁCIÓ
• Hirsch Tibor: Kellesz! Disney gyermekei
• Csillag Márton: Rajzold újra, gép! Animáció új dimenzióban

• Varró Attila: A Hatlövetű jegyében Film noir: menekülő szerelmesek
• Kolozsi László: Szabadság, szerepek Bolond Pierrot
• Stőhr Lóránt: Ködlovagok A miskolci bonniésklájd
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Köves Gábor: Kék bársonyos forradalom Jarmuschtól Tarantinóig
• Schreiber András: Fekete sereg A blaxploitation története
• Strausz László: A bőrszín ára Blaxploitation: a fekete gazdaság
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Intés a túlpartról Beszélgetés Szaladják Istvánnal
• Szaladják István: Bíbortekercs Filmnovella

• Kubiszyn Viktor: Szellem a rendszerben Kiyoshi Kurosawa
• N. N.: Kiyoshi Kurosawa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Amerikából jött 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
KRITIKA
• Hungler Tímea: No man est omen Állítsátok meg Terézanyut!
• Kolozsi László: Esztrád nélkül Zsiguli
• Takács Ferenc: A hasznos és a szép Vera Drake
• Vágvölgyi B. András: Utánuk a Kánaán A bőség földje
• Bori Erzsébet: Balkáni vér Az élet egy csoda
• Muhi Klára: Dogma-duellum Öt akadály

• Kubiszyn Viktor: Fékezett habzás Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: A kilencedik nap
• Pápai Zsolt: Luther
• Strausz László: Nagy Sándor, a hódító
• Mátyás Péter: Véget vetni minden háborúnak
• Kovács Marcell: Tapló télapó
• Csillag Márton: Özönvíz
• Ádám Péter: 80 nap alatt a föld körül

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lelőhely

Vajda Judit

Prospect – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Christopher Caldwell és Zeek Earl. Kép: Zeek Earl. Zene: Daniel l.K. Caldwell. Szerelők: Sophie Thatcer (Cee), Jay Duplass (Damon), Pedro Pascal (Ezra), Arthur Derenleau (Fahr). Gyártó: BRON Studios / Depth Of Field. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 100 perc.

 

Krízishelyzetben a néplélek behódolva az eszképizmusnak előszeretettel fordul a múlt vagy a jövő felé. Miközben a kilencvenes években ennek megfelelően a western műfaja élte a reneszánszát, és számtalan revizionista vadnyugati film született, addig a 2000-es, 2010-es évek a science-fiction műfaji megújításának kedveznek. Duncan Jones Holdjától kezdve a Natalie Portman főszereplésével készült Expedíción át a Claire Denis és Robert Pattinson együttműködéséből született Csillagok határán című filmig sorra érkeznek az olyan arthouse sci-fik, amelyek jellemzően kis költségvetésből valósulnak meg, nem a látványosság a céljuk (legalábbis nem a műfajtól megszokott színes-szagos értelemben), letisztultak, témájukban nem feltétlenül a jövő problémáit kutatják, játszódhatnának akár a jelenben is, és ha nem is mind kamaradarabok, jellemzően kevés szereplőt mozgatnak. Míg régen a téma tudományos része, a társadalomkritika vagy a mese volt a lényeg, addig ezek a revizionista sci-fik józanok, nem prédikálnak és a jelenben élnek.

Ebbe a sorba illeszkedik a Christopher Caldwell-Zeek Earl alkotópáros bemutatkozó nagyjátékfilmje is, amit saját korábbi kisfilmjük ihletett. A Lelőhely – eleinte legalábbis – egy apa és tinédzserlánya története, akik egy távoli holdon értékes drágakövek után kutatva rablógyilkosokba botlanak, majd a lány csakhamar egy új társsal az oldalán kénytelen menekülni, akit addig az ellenségének tekintett. Miközben az idegen hold dzsungelében az öntudatra ébredő főhősnő rájön, hogy akit jónak gondolt, nem feltétlenül az, és akit rossznak lát, cselekedhet jót is, új apafigurára lel (amit az alkotók csodás kis párhuzamokkal hangsúlyoznak). A Lelőhely egyrészt a bizalom meséje, ami lassan és elég visszafogottan csordogál ahhoz képest, hogy érzelmi dolgokra reflektál, másrészt szikár coming-of-age mozi, egészen apró katarzissal a végén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14297