KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/január
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : A Filmvilág pályázata Eredményhirdetés
ANIMÁCIÓ
• Hirsch Tibor: Kellesz! Disney gyermekei
• Csillag Márton: Rajzold újra, gép! Animáció új dimenzióban

• Varró Attila: A Hatlövetű jegyében Film noir: menekülő szerelmesek
• Kolozsi László: Szabadság, szerepek Bolond Pierrot
• Stőhr Lóránt: Ködlovagok A miskolci bonniésklájd
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Köves Gábor: Kék bársonyos forradalom Jarmuschtól Tarantinóig
• Schreiber András: Fekete sereg A blaxploitation története
• Strausz László: A bőrszín ára Blaxploitation: a fekete gazdaság
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Intés a túlpartról Beszélgetés Szaladják Istvánnal
• Szaladják István: Bíbortekercs Filmnovella

• Kubiszyn Viktor: Szellem a rendszerben Kiyoshi Kurosawa
• N. N.: Kiyoshi Kurosawa
KÖNYV
• Kelecsényi László: Amerikából jött 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
KRITIKA
• Hungler Tímea: No man est omen Állítsátok meg Terézanyut!
• Kolozsi László: Esztrád nélkül Zsiguli
• Takács Ferenc: A hasznos és a szép Vera Drake
• Vágvölgyi B. András: Utánuk a Kánaán A bőség földje
• Bori Erzsébet: Balkáni vér Az élet egy csoda
• Muhi Klára: Dogma-duellum Öt akadály

• Kubiszyn Viktor: Fékezett habzás Reklámzabálók éjszakája
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: A kilencedik nap
• Pápai Zsolt: Luther
• Strausz László: Nagy Sándor, a hódító
• Mátyás Péter: Véget vetni minden háborúnak
• Kovács Marcell: Tapló télapó
• Csillag Márton: Özönvíz
• Ádám Péter: 80 nap alatt a föld körül

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Öveket becsatolni!

Baski Sándor

Allacciate le cinture – olasz, 2014. Rendezte és írta: Ferzan Özpetek. Kép: Filippo Corticelli. Zene: Rasquale Catalano. Szereplők: Kasia Smutniak (Elena), Francesco Arca (Antonio), Filippo Scicchitano (Fabio), Carolina Crescentini (Silvia). Gyártó: R&C Produzioni / Faros Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 110 perc.

Ha merész témaválasztásaival nem is apellált mindig a legszélesebb közönség figyelmére, Ferzan Özpetek pályája kezdetétől fogva könnyedén fogyasztható, közérthető filmeket készített. A török születésű rendező idővel egyre jobban idomult választott hazája, Olaszország mozgóképes tradícióihoz, így eshetett meg, hogy a Szerelem, pasta, tengerben már egyértelműen a’60-as évek olasz vígjátékainak hangulatait idézte fel. Identitásvesztésről azonban nem beszélhetünk, a rendező megpróbálja minden filmjébe átmenteni – inkább több mint kevesebb sikerrel – a sajátos özpeteki minőséget.

Legújabb munkája, az Öveket becsatolni sem kivétel. Az állandó forgatókönyvíró-társával, Gianni Romolival közösen jegyzett történet egy hollywoodi romkom alapanyagául is szolgálhatna – az egymástól mindenben különböző öntudatos pincérnő és az ősmacsó autószerelő egymásra találása a nyitójelenettől kezdve borítékolható. Özpetek zárójelbe teszi kedvenc motívumát, a kisebbségi pozícióba került egyén viszonyát a közösséggel, a korábbi filmjeit meghatározó fülledtség ellenben az Öveket becsatolnit is átitatja. A két főszereplő, Elena és Antonio kapcsolata a testiségre épül, és ezt a fizikai természetű vonzalmat Özpetek érzéki képsorokkal alapozza meg. Kamerája nem a hetero férfinézők, hanem Elena szemszögéből pásztáz, vagyis filmje a férfitestet fetisizálja, de korántsem öncélúan.

A játékidő felénél érkező drámai fordulat is özpeteki módszer – A Szaturnusz gyűrűjében, a Szent szívben és a Szerelem, pasta, tengerben is fontos szerepet kap az alattomosan támadó betegség és a kórház –, ahogy a történet egyes elemeinek elhallgatása és a fináléban történő megmutatása is bevált, és most is működő fogás. A rendezői stílusjegyek maradéktalan felvonultatása sem tudja ugyanakkor elfedni, hogy Özpetek ezúttal több ízben is elvéti az arányokat – mintha saját rajongóinak és a naiv melodrámák híveinek egyszerre próbált volna megfelelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12191