KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Diszkópatkányok

Halász Tamás

 

Amikor az ember néha álomba ringatja magát, hogy a Lajtán túl biztosan nincs tortatalp, kopaszra nyírt fej, fekete garbón kívül hordott ujjnyivastag aranylánc, mert mindez csak Északbalkániában honos, olyankor aztán nagyot tud nézni, ha meggyőződik az ellenkezőjéről. A Diszkópatkányok című bizarr, tanulságos és szórakoztató filmalkotás főszereplői mintha valami siófoki luxusdiszkó előtt pattantak volna ki a dzsipjükből.

A (jemeni származású, bár ez a filmben tökmindegy) Butabi família az ezredvég kiemelkedő kisközössége: anyunak éppen új állat vésett a plasztikai sebész a tavaly elkészült járomcsontjához, apuci, a megroggyant dzsigoló a szomszéd csillárkereskedővel művirágüzlete felfejlesztésén bajmódik, két aranyifjú fiúgyermekük pedig el akarja veszteni végre elhúzódó szüzességét, valamint be akar jutni a járási luxusbárba. A Dumb és Dumber nyomvonalán induló film társadalomszatíra, nyári közönségvígjáték és ezredvégi melankólia sajátos és figyelemre méltó elegye. Ha úgy nézzük, bazári vacak, ha úgy nézzük (úgy nézzük!) lesújtó és vitriolos Grease-remix az ezredvégről.

Hőseink, az egymásra egyetlen momentumban sem emlékeztető testvérpár, a hatalmas, tohonya Steve és az izgága, pöttöm Doug, a sztárok által látogatott Rocksburg nevű discóba vágyódnak: a hely (hány ilyet látunk otthon) a műanyag azték sztélékből, fröccsöntött cowboyokból, tükörlabirintusból összerámolt szórakoztatóipari szentély fura fordulat nyomán nyílik meg előttük. Asszonykulisszák, dúsgazdag suttyók, esküvő előtt mobiltelefonon bérmálási tarifát egyeztető papok, menedzserek által egy maxi erejéig összerántott popcsapatok dalait kultuszzeneként imádó balekok, levegőbe (-ből) épített vagyonok története ez. Ha szülővárosunkban a pirosnál átnézünk a szomszédos dzsipbe, ahol alpakkazakós piti maffiózók ülnek és kakaón hallgatják a „baby don't hurt me”-t, jusson eszünkbe ez a rövid kis vígjáték: egy pillanatra jó kedvünk lesz megint, és azt hisszük, hogy értjük a korfílinget. Pedig dehogy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4607


előző 1 következőúj komment

Vitoo#1 dátum: 2007-04-20 14:13Válasz
Egy kis helyesbítés.. Nem Rocksburg, hanem Roxbury
A szereplőkről is érdemes lett volna valamit említeni.. Pl Will Ferrel az egyik legnépszerűbb komikussá nőtte ki magát..