KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Dokumentumfilm

Azúr Szimulákrum

Jancsó Miklós

...igazán megtisztelő számomra, de mi a fenét írjak, alapvetőt kellene, sziporkázóan újat, mindenki a homlokán csap, hát ez mégis valami, bizony valami, bár az a valami, úgy köztünk szólva elég meghatározhatatlan sőt meghatározatlan és ne kerteljünk tovább, kinyögöm: a dokumentum, mint olyan, „in se” micsoda, ki tudja, mert dokumentum-e a Benetton (UC) vagy Madonna a letakart Szabadság-téren, szóval mi választ el minket az egyszerű, fotografált tény és a nem egyszerű ténytől, mert ugye nem tudják, hogy a Hyppolit öltönyei, terített asztalai szobabelsői dokumentumok, ma már, sőt dokumentum lesz holnapra a home-videóm, a cica játszik a gyerekkel, a cica már nincs, a gyerek már száz éves, mi a dokumentum es mit kell csináni vele, elég-e egy snitt Horthy Miklósról, vágtat fehér lován, hadd látom mit ér a pesti tartomány, szegény Antall Jóska ágyútalpas temetése, tetején a horribile dictu kocsissal, dokumentum-e a rambo-öltözetes szerb/bosnyák tini, valódi uzival a vállán, továbbiakban a tömegsírban, ha zsidókat hajtanak a gettó felé, a röhögő magyarok megsértik-e a nemzeti becsületet, azért vannak-e a dokumentumok, hogy az asszonytüntetés után nagyítóval vissza lehessen keresni, nagyítóval keresni azokat, azán száz évre rá seggbe lehessen rúgni operatőrt, vágót, minden szegénylegényt, mert nem skurcosan vették a tömeget, vagy több árpádsáv ment ki adásba, mint kellett volna, arra van-e a dokumentum, hogy cukor- és agybajos ügyvédek a mumus vagy a dummerauguszt szerepében közpszichét irányítsanak, arra van-e akármi, kép, hang, negatív, pozitív a varázsdoboz, a világító szemétláda, hogy a Great Socitey hegemóniáját  az ágon daloló kismadár se vonhassa kétségbe, sőt az ágra is csak úgy juthasson, ha ha kellően ismeri helyét a működő piacgazdaságban, sőt egyszer azt is olvastam, akkor lesz szép új világ, ha a pacsirtát is a Ferihegy 2 tornyából irányítják majd, de a nagy vitában, a csodálatos vitában, a villámgyors asszókban, ahol valaki a pacsirtakérdést fölvetette, legmélyebb elemzőink legmagasabbika a pacsirtát a kvarokokhoz hasonlította és kikérte magának a pacsirta létezését, a valódiét, azóta én is kikérem magamnak a létezést, ami az én koromban természetes, hiszen mások kétségbe vonják létezésemet, szóval mélyen magaba szállok, ha nagyon mélyen elmerülök a leszállásban, kikérem magamnak hogy dokumentumokról beszéljünk, nekem elég!... és a legifjabb nemzedék egyetért velem, nem beszélve a húszas éveiket taposó tökfejekről, szóval egyetértenek velem, akik egyetértenek, az egyetértés bajnokai és jövőbelátói, ordítjuk a köztereken: semmi dokumentum!... és átjárható határokat a szimuláció és dokumentum között!... a szimuláció hegemóniáját a rohadt, semmire se való valóság helyett!... a meddőhányón kapirgáló cigányok, a szárnyaló rendőrtábornokok feketeruhásai (vajon Calvin Klein tervezte-e rongyaikat vagy talán a cigányokét) már tisztán szimulákrumok, vagy legyenek azok!... előállítjuk őket is a ... neten, neteken, sőt saját magunkat is, előállítjuk F-t és Z-t, K-t és P-t, és az előállítottak is előállítanak, nyista párválasztás és a buzik se kapnak éct, megtölthetjük a kék eget Szabó Albert (leírtam s rettegek, kezemre csapnak-é a régi istenek) náci zászlóival s ha akarjuk, letöröljük, mást teszünk oda, még csak nem is varázslat, varázslatra többé nincs szükség... sámán, táltos, megváltó mi magunk vagyunk, mi vagyunk maga a dokumentum, a dokumentum arra, na mire?... meg tudjuk-e fogalmazni, hogy mire?.., arra, hogy úgy szar a világ, ahogy van, amióta van, tessék olvasni a régi szent könyveket, naponta egy-egy verset, egy-két passzust... vagyis, nem kell nekünk se mozgókép, se álló, hogy tudjuk, az objektív világ, már réges régen elvált tőlünk, hogy csak az zavart minket, hogy zavarjuk egymást, hogy legszívesebben lelerúgnánk a szembejövő hirtelenszőke fehérbőrűbe, miért nem sült le, igen belerúgunk a fehérbőrű, hirtelenszőkébe, ... a másik meg csoki a dróthajával, nem beszélve a férgekről... bús düledékeiden Husztnak romvára megállék... ta-ta-ta-ta-ta-ta, megnyomom a gépemet, a képernyőn feltűnnek a nyomjelzők isten vagyok sőt satöbbi is, én vagyok Maga a Dokumentum, meg annak a teremtője is, és teremtő is és a teremtő az annyi milliomodik hatványon, az egy után negyven nulla... és csak abban bízom, hogy sarjaim bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a művelhető csillagokba.

Mondják messziről csodálatos ez a kék bolygó, valamelyik marha Földnek nevezte el...

Biztosak vagytok benne, hogy dokumentált a létezése?

Nem szimulákrum?

Azúr Szimulákrum.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/05 06. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=289