KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Családi bunyó

Varró Attila

Fighting with my Family – amerikai-brit, 2019. Rendezte és írta: Stephen Merchant. Kép: Remi Adefarasin. Zene: Vik Sharma. Szereplők: Florence Pugh (Paige), Jack Lowden (Zak), Nick Frost (Ricky), Lena Headey (Julia), Vince Vaugh (Hutch), Dwayne Johnson (Szikla). Gyártó: MGM / Channel 4 / Film 4. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.

 

Bármily meglepő, a női pankrátorokról nem kizárólag szegénysori exploitation-opuszok és softcore szexfilmek készülnek: míg az új-hollywoodi revíziók fénykorában a Below the Belt a női függetlenség küzdőterét látta a minizsánerben, a posztmodern 80-as évek nyitányán készült All the Marbles a szórakoztatóipar kőkemény kritikájával döngölte földbe közönségét. Az erős, őszinte filmdrámákkal indult mesterhármas jócskán megkésett idei záródarabja mindkét témát érinti, de szerencsére nem kovácsol valós WWE-hősnője, „Paige” Knight sikertörténetéből sem harsány metoo-propagandát, sem álomgyári példabeszédet az illúzió hatalmáról. A 2012-es, azonos című dokumentumfilmet feldolgozó és kiszínező Családi bunyó (az eredeti cím többértelműségét megőrizve: Bunyó a családdal) központi problémái inkább a coming-of-age filmeké: mennyiben jelenti a pankrátor-pálya a brit kamaszhősnő, nem pedig a szülei/bátyjai álmát, hogyan kezdi ki felívelő karrierje szoros érzelmi kapcsolatát a norwichi tornatermek tízfős közönségének gürcölő családjával (a lányát piacosító apától a féltékeny fivérig) és főként miként birkózik meg saját külsejének vélt/valós hátrányaival a sokmilliós amerikai showbiznisz világában.

A vígjátékszínészként ismert Stephen Merchant meglepő mennyiségű drámai konfliktust zsúfolt szívmelengető karrier-vígjátéknak és sziporkázó WWE-reklámopusznak szánt családi mozijába, és bár kidolgozni nem sikerült őket, a Családi bunyó legalább a problémafelvetés tekintetében durván kenterbe veri az Adam Sandler/Will Ferrell-féle sportbohózatokat, nem beszélve a karakterrajzokról, amelyek a bizarr téma ellenére sem engedtek a „karikatúrafigurák – helyzetkomikumban” bazári csábításának. Miként a ringben zajló spandex-szappanoperák esetében, a felszínen egyszerű sémák és látványos fordulatok mentén zajló népszórakoztatás zajlik – a harsány legendaépítés mélyén azonban ugyanúgy valódi az összes fájdalom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14061