KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Suburbicon

Huber Zoltán

Suburbicon – amerikai, 2017. Rendezte: George Clooney. Írta: Joel és Ethan Coen. Kép: Robert Elswit. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Matt Damon (Gardner), Julianne Moore (Margaret), Oscar Isaac (Roger), Glenn Fishler (Sloan). Gyártó: Black Bear Pictures / Dark Castle Entertainment / Smokehouse Pictures. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 104 perc.

A rendezői székben George Clooney, a forgatókönyv a Coen-fivérek közreműködésével készült, az operatőri feladatokat a bravúros kompozícióiról ismert Robert Elswit vállalta, a karaktereket pedig egytől-egyig kiváló színészek keltik életre. Egy ilyen impozáns stáblistát böngészve hajlamosak vagyunk azt gondolni, itt nagy baj bizonyára nem történhet, de ahogyan a mellékelt példa mutatja, a totális hangnem- és aránytévesztések ellen a tehetség és a tapasztalat sem feltétlen jelent védelmet. Ami ugyanis Coenék esetében szinte mindig működni szokott, az Clooney kezében szétesik és gyakorlatilag teljes csődöt mond.

A testvérpár saját munkáiban a sokkoló fordulatokat és frappáns figurákat a műfaji elvárások pimasz felülírása, illetve a pontos környezetábrázolás egészítik ki, finom egyensúlyt teremtve a morbid vicc és a fajsúlyos szatíra között. A biztosítási pénzre utazó külvárosi kisemberek véres történetét Clooney az ötvenes évek idilli szappanoperáit idéző stílusban, sötét paródiaként tálalja, de mindebbe sajnos egy komolynak szánt, valós eseményeken alapuló szociodrámát passzíroz. A fehér mintacsalád háztáji titkai és a fekete család vesszőfutása nemcsak az ellentétes hangvételük miatt ütik egymást, de a két szál szinte teljesen független egymástól. A Fargo kidolgozatlan, kevésbé okos verziójaként ható rémmesét időről-időre megakasztja az afro-amerikai szomszédok fájóan didaktikus kálváriája, mintha nem sikerült volna megnyugtatóan eldönteni, miről is akarna szólni a sztori. Organikus kapcsolódási pontok nélkül a fekete humor és a torkunkon letolt üzenet rendre kioltják egymást, a karakterek és történések csak pillanatokra tűnnek érdekesnek. A jegyünkért így két fél filmet kapunk és nem egy működő egészet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13451