KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült, dilis, szerelem

Alföldi Nóra

Crazy, Stupid, Love – amerikai, 2011. Rendezte: Glenn Ficarra és John Requa. Írta: Dan Fogelman. Kép: Andrew Dunn. Zene: Christophe Beck és Nick Urata. Szereplők: Steve Carell (Cal), Ryan Gosling (Jacob), Julianne Moore (Emily), Emma Stone (Hannah), Analeigh Tipton (Jessica). Gyártó: Carousel Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

Senkit ne tévesszen meg a Glenn FicarraJohn Requa alkotópáros legújabb nyalánkságának hivalkodó címe. Míg legutóbbi filmjük, az I Love You Philip Morris nem sokat teketóriázott, és arról szólt, amit a nézõ arcába dörgölt, addig a Steve Carrell és Julianne Moore nevével fémjelzett darab bélszakasztó vígjáték helyett, steril, mélázó romantikát nyújt. Az Õrült, dilis szerelem féltucat A-listás sztárjával szerelmi mini-hálózatot fejteget, sokáig rejtegetve, hogy ki, milyen kontextusban és funkcióban van jelen. Van felszarvazott férj, mögötte lemaradva a csalfa válni akaró asszonya, egy jogászlány, egy a férjet felturbózó bachelor, szerelmes és depressziós kamaszok, és egy rezonõrként használt baráti család, akik ránézésre is ígéretesebbek a hõsöknél. Ezek a selymes kis fonalak lassan szövõdnek ad hoc szerelmes pillanatok, alkalmi utálatok, kakasviadalok és pávatáncok mentén, míg a jószívû karakterek, minden jóakaratuk ellenére is rendkívül elidegenítõ hatást keltenek.

Szép hagyománya van az ünnepek alkalmából mozikba költözõ szerelmi tablóknak, amelyek amilyen giccsesek, olyan derekasan egészítik ki a likõrökben tocsogó alkalmakat. Az Õrült, dilis szerelemnek nincs ilyen apropója, így a nagy, összeterelõ konfliktusok laposkásak és keresettek, és az sem tesz jót a filmnek, hogy egy kézen megszámolhatók azok a helyszínek ahol a pergõ, de harmatos dialógok elhangzanak. Steve Carrell jelenléte kivételesen ártalmas, 25 éve házasként hozza a 40 éves szûz formáját, de vázlatossága miatt a hahoták elmaradnak, drámai pillanatok pedig fel sem sejlenek. Az Õrült, dilis szerelem az ellentmondások romantikus komédiája, ahogy a fõhõsök hezitálnak a vásznon úgy a nézõ is ambivalens érzelmekkel küzd: szeretnie kéne, de mégsem képes rá, az egész olyan, mint egy érdekházasság: kényelmes, ám csöppet kellemetlen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10818