KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/november
• Vaskó Péter: Betűt a szénakazalban Digitális archívum
• N. N.: 25 év Válogatás a Filmvilág archívumából
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Határ-esetek Janisch Attila filmjei
• Bori Erzsébet: Midőn egy nyári nap az utazó... Másnap
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzus A temetetlen halott
• Mihancsik Zsófia: Halálos csönd Beszélgetés Rainer M. János történésszel

• Pápai Zsolt: Keletről jön a fény Abbas Kiarostami és a spirituális hagyomány
• Bikácsy Gergely: Perzsa fűszál Tíz
• Karátson Gábor: Moziszőnyeg Mohsen Makhmalbaf
• Ádám Péter: Ödipusz micisapkában Jean Gabin
FESZTIVÁL
• Báron György: A golflabda röptének íve Velence
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Szabadságolt túlélők Kor-képek 1945-47
• Gelencsér Gábor: Állambrigád Gervai András: A tanúk

• Strommer Nóra: Képvágta Visual Jockey
KRITIKA
• Koltai Tamás: Valóság és álság Csodálatos Júlia
• Korcsog Balázs: Mesék K-vonalra Rózsadomb
• Horeczky Krisztina: Hontalanok Ezen a világon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Téli álom
• Kis Anna: Bálnalovas
• Vaskó Péter: Nyílt tengeren
• Hideg János: A futball-faktor
• Köves Gábor: Tűzben edzett férfi
• Pápai Zsolt: Vágyastársak
• Varró Attila: A mandzsúriai jelölt
• Vajda Judit: Haverok
• Kovács Marcell: A Halál a Ragadozó ellen
• Köves Gábor: Felejtés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Visszatérés a Paradicsomba

Kis Anna

 

Nők, kokó, hasis, olcsó egzotikum. Tony, Sheriff és Lewis, azaz az életet kétpofára habzsoló New York-i aranyifjak, ártatlan bűnbarlang, kéjes hétköznapi fertőben fürdő vakáció – Malajziában. Majd két konszolidált, becsületes munkával töltött New York-i év, szépen berendezett lakás, menyasszony, perspektíva. S ekkor a városi békébe suttyomban berágja magát egy alattomos erkölcsi dilemma, egy lehetetlen végkifejlettel kecsegtető morális, vérre és lelki üdvösségre menő pókerjátszma. Lewis ugyanis nem tér meg a vakációból. Egy angolszász normák között rendeltetésszerűen fejlesztett lélek számára felfoghatatlan gikszer következtében ottragadt Malajzia sötét börtönrendszerében, napjai meg vannak számlálva, feje felett ellentmondást nem tűrően lebeg a hajlíthatatlan, idegen törvénykezés szigora, nyaka körül szorul a hurok. A szó szoros értelmében. Leheletnyi Szeget szeggel utánérzés sejlik fel a morál, a törvény és az egyén önkényének problematikájában.

A néző egy 111 perces interaktív, önismereti pszicho-dráma-foglalkozás közepébe csöppent, ami egyáltalán nem baj, legalább van mivel szórakoznia a súlyos problémát kevéssé fajsúlyosan tárgyaló film olykor vontatott, feledhető percei alatt. Némi izgalmat hoz a rafináltra tervezett végkifejlet: a hátralevőkben tovább forog az erkölcsi kocka, szövődik igaz szerelem (a mindig kéznél lévő műfaji adu ász), az igazság bajnokát hazugságon kapjuk, a gyávából lesz a bátor és a rendes fiú futamodik meg, Lewis-szal pedig nem a baráti hűtlenség és nem is a távol-keleti csökönyösség végez, hanem az ocsmányul telhetetlen, szenzációéhes amerikai média. A törvény az törvény, az önkény meg önkény, így aztán nincs mit csodálkoznunk, ha a műfaj sem képes önnön törvényein felülemelkedni: korunk hőse a szerelmes hős, de mielőtt piedesztálra emelnénk, jellemét egy még a mi gyomrunk számára is bevehető, kompromisszumos sanyargatással pallérozzuk, a konszolidált házasságot nem bolygatjuk, de csak a futottak még kategóriában kap helyet, Lewis pedig maradhat nyugodtan áldozat, hisz kicsit bekattant, különösebben nem jóképű és amúgy is csak az orangutánokat szerette. Mi tagadás, ez sem az ő filmje volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4575