KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy ott a hetesen

Bori Erzsébet

 

Francia film, de olyan, mintha angolok csinálták volna. Mert a kortárs francia mozgókép fősodra a zaftosnak és provokatívnak vélt témákért feladni látszik azt, ami talán a legnagyobb erőssége volt egykor: az emberábrázolást.

Jean Pierre Sinapi most fölveszi az elejtett szálat. Története egy kisközösségben játszódik, ahol a régi életükből kiszakadt emberek élnek együtt kényszerű összezártságban. Ebből – a radikális életmódváltásból és az egymásrautaltságból – persze számtalan kisebb-nagyobb konfliktus, feszültség, frusztráció adódik, amelyek egyetlen pont körül sűrűsödnek össze, és amikor egyik este Fellini Amarcordját adja a televízió, egyszerre rátalálnak minden ontológiai problémájuk kulcsára: „Nőt akarok!”

Nem kerülgetem tovább, Sinapi filmjének színhelye egy tolókocsis embereket gondozó otthon, ahol a korrekt ellátás – amelyhez a lelki gondozás (pap, pszichiáter) is hozzátartozik – fejében csupán annyit várnak az ápoltaktól, hogy tűrjék a sorsukat. De elég egy új szociális munkás érkezése, hogy felszínre törjenek az elfojtott indulatok. Julie szép, fiatal, és legfőképpen az élet pártján áll a langyos üzletmenettel szemben. Először Rene, a kommunista értelmiségi lázad fel, aztán sorra a többiek is megfogalmazzák, előbb önmaguknak, majd a főnökségnek is követeléseiket, amelynek a hetes út lezárásával adnak nyomatékot. A bentlakók mozgolódása az otthon munkatársainak életét, az addigi hatalmi viszonyokat is felkavarja. Végül nem kisebb kérdésben kell állást foglalni, mint hogy válhat-e a közösség teljes értékű tagjává az arab bevándorló, muzulmán, homoszexuális és tolószékes Rabah, sőt lehet-e belőle a keresztségben Johnny, ha egyszer úgy akarja.

A Légy ott a hetesen ugyanolyan hendikeppel indul versenybe a moziműsor kétmondatos ismertetői között, mint hősei a nagybetűs életben. Nincsenek benne sztárok (csak jó színészek, és távolról, felületesen szemlélve „akadálymentesítési” oktatófilmnek tűnhet. De addig nem reménytelen a helyzet, amíg vannak olyan nézők, akik embereket látni járnak a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2342