KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pezsgő és macaron

Baski Sándor

Place publique – francia, 2018. Rendezte: Agnès Jaoui. Írta: Jean-Pierre Bacri. Kép: Yves Angelo. Szereplők: Agnès Jaoui (Hélène), Jean-Pierre Bacri (Castro), Léa Drucker (Nathalie), Kevin Azais (Manu), Héléna Noguerra (Vanessa). Gyártó: SBS Films / Le Pacte. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 98 perc.

 

Agnès Jaoui és Jean-Pierre Bacri évtizedek óta dolgoznak együtt, nemcsak színészekként, de forgatókönyvíró-párosként is. Alkotói kollaborációjukban a 2000-ben bemutatott Ízlés dolgával nyílt új fejezet, az írás mellett Jaoui ekkor már a rendezést is vállalta, és ez a felállás azóta is megmaradt. Öt közös filmjük mindegyike elhelyezhető a midcult drámák és az értelmiségi vígjátékok határmezsgyéjén, és a témáik is állandóak – a társadalmi-kulturális különbségek lebonthatóságának kérdése (Ízlés dolga), kapuzárási pánikban szenvedő, öntelt művészek (Mint egy angyal), problémás családi háttér (Au bout du conte), hűtlenség, megcsalás (Beszélj az esőről).

Az egyetlen nap leforgása alatt játszódó Pezsgő és macaronegy feledhetetlen kerti parti tételesen felmondja a páros összes kedvenc motívumát. A Párizs melletti villában összegyűlő celebtársaság középpontjában ismét egy öregedéstől és eljelentéktelenedéstől rettegő, egoista férfi áll (Bacri), aki megkeseríti exfelesége (Jaoui), és az írói ambíciókat dédelgető lánya életét is. A partiban részt vesznek az új idők új YouTube-sztárjai is, akik már teljesen más nyelvet beszélnek, de a fővárosi vircsaftot idegenkedve figyelő vidéki szomszédok is tiszteletüket teszik. A társasági vígjátékok hagyományainak megfelelően a tucatnyi szereplő mindegyike fókuszba kerül egy-egy pillanatra, a sztárok jelenlététől megrészegült pincérnőtől kezdve a fiatal szeretőn át a fontoskodó producerig.

A Pezsgő és macaron személyessége vitathatatlan (a válás témájának beemelésével a 25 éven át a magánéletben is egy párt alkotó Jaoui és Bacri a saját kapcsolatukra is reflektálnak), ahogy a közhelyessége is. Karakterdrámának túl felszínes, vígjátéknak nem elég bátor, annyira pedig sem a főszereplők, sem a mellékalakok nem érdekesek, hogy megérje másfél órát eltölteni a társaságukban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14068