KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sztrájk a gyárban

Gelencsér Gábor

En guerre – francia, 2018. Rendezte: Stéphane Brizé. Írta: Olivier Gorce és Stéphane Brizé. Kép: Eric Dumont. Zene: Bertrand Blessing. Szereplők: Vincent Lindon (Amédéo), Mélanie Rover (Mélanie), Jacques Borderie (Borderie). Gyártó: France 3 Cinema / Nord-Ouest Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 113 perc.

 

A rendező előző filmje, a szintén Vincent Lindon főszereplésével készült Mennyit ér egy ember még oldottabb hangon szólt a munkanélküliség témájáról, mint a mostani. Az eredeti cím – Háborúban – sugallatához méltó kérlelhetetlen dokudrámát látunk a dolgozók kilátástalan küzdelméről. A sztrájk menetrendjében nincs semmi új: ígéretek, aztán azok megszegése; hivatkozás a piaci nehézségekre; az állam mint taktikus közvetítő fellépése; sztrájktörők, bomlasztás, belső ellentétek; végül az indulatok elszabadulása, amelyre „jogos” válaszként léphet fel a „nyugodt” erő(szak). A film egyik döbbenetes hatása, hogy mindez a 19. század óta mit sem változott, legfeljebb globálissá vált, és a multi elleni küzdelem némi nemzeti színezetet is nyer (a francia melósok egy német tulajdonú üzem bezárása ellen tiltakoznak).

Erősebb azonban a film érzelmi hatása, amely stílusából fakad. Az eredetiekhez összetéveszthetetlenül hasonlatosak a sztrájkról szóló rekonstruált televíziós híradók – de az egész film olyan, mintha híradósok kamerája rögzítette volna. Nehéz elképzelni, hogy a szereplők előre kitalált helyzetekben előre megírt dialógusokat mondanának. Valószínűleg nem is így történt, annyira kiszámíthatatlannak hat a jelenetek dinamikája: mikor ki szólal meg, milyen irányba fordulnak az érvek, ki kivel szikrázik össze. Vagy ha mégis, akkor ez kiváló dokumentarista stílusérzékenységről tanúskodik. A szereplők közül mindenesetre csak a főhős, a munkások hangadóját alakító színész profi, a többiek a saját (vezeték)nevükön szerepelnek. A következetes stílust erősíti, hogy a történet szinte semmi helyet nem hagy a magánéleti szálnak, az összes szereplőt csak társadalmi ágensként látjuk működni. Egyedül a sztrájkvezér magánéletébe pillantunk bele – épp nagyapai örömök érik –, ám ez kizárólag szimbolikus értelemben mélyíti el karakterének súlyát: amennyire kiszámítható a sztrájk végkimenetele, annyira váratlan vezetőjének a reakciója… Végül, de nem utolsó sorban nem lehet szó nélkül elmenni amellett, mennyire hiányoznak a hasonló témájú – és erejű – hazai filmek a kortárs kínálatból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14032