KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Conan kegyetlen kardja

Negyven évvel Robert E. Howard eredeti elbeszéléseinek megjelenése után a Marvel képregény-adaptációja tette újra népszerűvé Conan, a barbár karakterét. Roy Thomas író Conan-rajongóként féltő gonddal vette kezelésbe a figurát, a sorozat azonban nem miatta, hanem rajzolói miatt vált kultikussá, akik a hetvenes évtized legnagyobb tehetségei közül kerültek ki: John Buscema, Barry Windsor-Smith vagy Neal Adams munkái a mai napig a realisztikus stílusú képregény etalonjainak számítanak. Kényszeresen részletgazdag, mégis zsigeri és nyers ez a képi világ, amelyet a félmeztelen testek anatómiája, az izmok játéka, az arcokra kiülő vérszomj vagy rettenet iránti megkülönböztetett figyelem határoz meg.

A képregénytörténeti jelentőségű epizódok jól mutatják, Conan mennyiben tekinthető a szuperhősök elődjének. Kivételes állóképessége és túlélési ösztöne, a túlpörgetett akciózás és a gazdag mitológia nyilvánvalóan a szuperhőskalandokat előlegezi, a karakter erőszakos természete és amoralitása viszont csak a műfajrevíziónak éppen a hetvenes évektől induló korszakában kerülhetett be a szuperhősök jellemvonásai közé. Más a Conan-történetek dramaturgiája is: a részek nem függenek össze, emiatt a bevált sémák (megmentésre szoruló királynő, hanyatló birodalom, áruló vezérek) ismétlődése hamar fárasztóvá válik. Vagyis a most megjelenő, pazar kiállítású magyar Conan-sorozatot lassan, megfontoltan érdemes olvasni, elidőzve a lenyűgöző rajzok részletein, érlelgetve a Howard-féle high fantasy egyszerre vadul ponyvaízű és fenségesen komor történeteit.

Roy Thomas és mások: Conan kegyetlen kardja 1. Fekete-fehér, keményfedeles, 328 oldal. Kiadó: Fumax.

 

Hőskor

Amikor Darwyn Cooke-ot két évvel ezelőtt, 53 éves korában elvitte a tüdőrák, az amerikai comics viszonylag ritkán publikáló, mégis jelentős életművet építő kiválóságát veszítette el. Cooke a Bruce Timm bábáskodása alatt készült, nagy hatású Batman-rajzfilmsorozat animátoraként került közel a DC kiadóhoz, és képregényrajzolói stílusában is megőrizte a Timm munkáira is jellemző játékos formákat, pop-artos színkezelést, és az ötvenes évek reklámesztétikáját idéző pin-up figurákat. Ám Cooke nagy trükkje, hogy a retró hatású, nosztalgikus látványvilágot vérbeli posztmodern alkotóként ironikus és kritikus múltértelmezések és műfajvariációk szolgálatába állította.

Életművének egyik csúcsa – Richard Stark Parker-regényeinek zseniális adaptációi mellett – a magyarul Az új küldetés címen megjelent New Frontier, amelyben a legfontosabb DC-szuperhősök (Superman, Batman, Zöld Lámpás, Marsbéli Fejvadász) eredettörténetét és csapattá kovácsolódását hangsúlyosan történelmi eseményekbe ágyazva meséli újra. A Kennedy-beszéd ihlette eredeti cím a második világháború utáni Amerikát jelöli, ahol az átlagembernek meg kell tanulnia együtt élni a szuperhősökkel. A hősöket, akik a történet végére az Igazság Ligája tagjaivá válnak, minden természetfeletti rémségnél jobban fenyegeti a rasszizmus, a háborús trauma, a politika manipulációja vagy éppen McCarthy szenátor inkvizítori haragja. A sok szálon bonyolódó, bámulatos magabiztossággal építkező műre nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolt a Watchmen, Alan Moore-ral ellentétben azonban Cooke nem lebontja, hanem megerősíti a szuperhősműfajt. Úgy találja, igenis létezik az egyéni nagyság, van, akiben élnek az erkölcsi törvények, még ha a kisszerűek és közönyösök világában túl nagy árat is kell fizetni ezek betartásáért.

Darwyn Cooke: Az új küldetés 1-2. Színes, keményfedeles, 2x200 oldal. Kiadó: Eaglemoss.

 

Szuperhősburleszk

A gumiemberként megnyúlni képes Plastic Man kalandjai ritka példáját adják annak, amikor egy vérbeli független szerzőt a nagy kiadók hagynak elszabadulni: az író-rajzoló Kyle Baker olvasatában a rablóból pandúrrá vált szuperhős hamisítatlan burleszkfigura, az Igazság Ligájának Chaplinje. A Szökésben alcímű hatrészes történet tele van a képregényes formanyelv lehetőségeivel játszó vizuális gegekkel és a legnemesebb hasraesős poénokkal, miközben szuperhős-paródiának is elsőrangú. A könnyű kézzel rajzolt, tét nélküli szórakoztatás azért működik, mert az alkotó valójában a médium kivételes formaművésze – érdemes a rabszolgalázadásról szóló Nat Turnert is elolvasni, hogy lássuk, Baker milyen sokféle képregényben mozog otthonosan.

Kyle Baker: Plastic Man – Szökésben. Színes, keményfedeles, 168 oldal. Kiadó: Eaglemoss.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13975