KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kertész titka

Jankovics Márton

(Rosemari) – norvég-dán-német, 2016. Rendezte és írta: Sara Johnsen. Kép: Hélène Louvart, Erik Wilson. Zene: Nikolaj Torp Larsen. Szereplők: Ruby Dagnall (Rosemari), Kristian Fjord (Jim), Laila Goody (Hilde), Tommy Kenter (Klaus Dreyer). Gyártó: 4 1/2 Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

A sötét rejtélyekkel és bizarr családtörténetekkel teli skandináv krimi az egyik legfőbb kulturális exportcikké vált a térségben, így nem meglepő, hogy a norvég Sara Johnsen filmjének kissé hatásvadász módon kiválasztott magyar címe is ezt a vonulatot igyekszik meglovagolni. Erre az áthallásra persze van is némi alapja a forgalmazónak, hisz A kertész titkában nincs hiány a szereplők múltjában lapuló titkokból, fura családmodellből és országhatárokon átívelő nyomozásból sem. Ám mindez teljesen nélkülözi a bűnügyi jelleget, és krimi helyett inkább egy édes-bús, vígjátéki elemeket sem nélkülöző identitásdráma keretében kerülnek napfényre a régi, szőnyeg alá söpört történetek.

A cselekmény középpontjában egy újságírónő áll, aki a lagziján bukkan rá egy frissen született csecsemőre a helyi hotel mosdójában. 16 évvel később felbukkan egy különösen viselkedő kamaszlány, akivel hamar egymásra ismernek, és a vér szerinti szülők keresésére indulnak. A kertész titka nem hagy kétséget afelől, hogy a valósággal való szembenézés ugyan mindig fájdalmas, ám egyben esélyt is ad a lelki sebek gyógyulására és a megbocsájtásra. Johnsen már korábbi filmjeiben is foglalkozott az örökbefogadás traumájával, a Nagykutyában például egy különböző családokhoz adoptált testvérpár kései egymásra találását mutatta be. Akárcsak ott, a nagy felismerés itt is feje tetejére állítja a szereplők világát, amelyben így újra rendet kell teremteniük. A film extrém körülmények között vizsgálja a szokásos kamaszkori önkeresést, tovább emelve ezzel a coming of age történetek alapvető tétjét. Johnsen érzékenyen és többnyire hitelesen építi föl a feszültséget a film folyamán, kár, hogy a végére megijed, és az epilógusban minden konfliktust beleolvaszt a happy endek erőszakosan optimista, problémátlan világába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13255