KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Júlia

Iván Gábor

 

Az öregedő Lili egy csónakban ül, és pecázik. Magányosan lógatja botját a csendes vízbe. Látható, hogy Lilit elhagyta a világ, és ő a világot. Lili megkopott emlékeit festi újra, ami rendjén való dolog, mint magánügy, mivel azonban a szemünk láttára történik, arra gondolhatunk, hogy nekünk szánták.

Az egykori Lili drámát ír, azért ír, hogy híres, sőt „komoly” írónő legyen. Hogyan sikerül ezzel az inspirációval eljutnia a Broadwayre, az rejtély, hisz élete eseménytelen, s múltjában is csupán Júlia az egyetlen történés. Lehet, hogy róla ír, ez azonban nem fontos a film számára, mint ahogy az sem, hogy milyen hétköznapi kudarcok és sikerek árán születik a nagy mű. A küzdelem ügye, ezek szerint nem a mi ügyünk.

A háborúra készülő Európa és Lili egére rosszat sejtető felhő úszik, Júlia eltűnik. Mikor azután egy hatalmas konspirációs forgatag összesodorja őket, Júliának, szegénynek, már műlába van. Mindez nagyon szomorú, de úgy tűnik, hogy a film háborújához sincs sok közünk.

Júlia mindvégig megmarad távoli titoknak, akit Lili nagyon szeret, még az is lehet, hogy élete nem más, mint vetélkedés Júliával. Barátságuk benső szféráiba azonban nem nyerünk betekintést, vagyis nem tartozik ránk.

Egy író küzdelme a sikerért, a fasizálódó Európa zaklatottsága és egy mély barátság története, finom leszbikus tónussal, olyan zsúfolt alapanyag, amit csak ihletett alkotó, ihletett periódusában képes egyetlen filmbe gyömöszölni. A Júlia, Fred Zinnemann filmje nem ilyen szerencsés konstellációban született. Hiába a két nagyszerű színésznő – Vanessa Redgrave és Jane Fonda – odaadó közreműködése, a film mindhárom rétege megőrizte magánügyjellegét. A rendező törekvése, hogy egyik szálat se hagyja elvarratlanul, s ugyanakkor kellően elmélyítse élményünket, a kényszerűen sietős, néha pedig túl szövevényes megoldásai miatt, kudarcot vallott. A film megmaradt Lili házi használatú csendéletének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8160