KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Isten veled, kicsikém!

Farkas András

 

Isten veled, Georg Büchner, sóhajtja az elcsigázott recenzens Lothar Warneke filmje láttán: téged sem kérdezett meg senki, önnönmagad lehetsz-e? Pedig a XIX. század első harmadának üstököse voltál: a Danton halála, a Woyzeck, a Léonce és Léna írója, mellette az idegélettan tán legifjabb tudósa, a zürichi egyetem magántanára, a Vormärz legkövetkezetesebb demokratája; német forradalmár, ki Marx előtt a tömegek harcában láttad a történelem túlélésének egyetlen esélyét; és persze voltál szerelmes – űzött, üldözött mindenünnen. (S mindez: majdnem gyerekfővel, hisz 23 évesen legyűrt a tífusz... )

E filmben viszont utólag teljesen átpolitizált életed engedelmes tárgya lehetsz csupán: leveleidből kiragadott részletek látszatszerű illusztrációja. Mert amit itt mondasz, ideologikus klapanciák halmaza, nem az eszmélő drámaíró keserű döbbenete; amit teszel, ahogy élsz és meghalsz, nem megrázó tragédia, mert nem történeted hőse vagy, csak az „eszme” szüntelen hordozója. S így – elkerülhetetlenül – unalmas is. A képekben, melyeken megjelensz, nincs élet, mert itt csak a kronológia hiteles; magad s korod lényegéről nem tudunk meg semmit. (Például az 1833-as „frankfurti puccs” eleve elvetélt akciójának vagy a Hesseni Hírmondó – a forradalmi röpirat – bukásának krónikája gyermeteg dilettantizmussal jelenik meg a vásznon.) Olyan vagy e műben, egy egydimenziós forradalmár, s nem az, ami lehettél: félelmes tehetségű, hányatott sorsú, teljes és igaz: ember...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6736