KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vadászat a Vörös Októberre

Kovács András Bálint

 

Közepes színvonalú tengeralattjáró-film. A szovjetek első csapást mérő szuper-tengeralattjárójának tisztikara elhatározza, hogy átáll az amerikaiakhoz, nehogy általuk robbantsák ki az új háborút. A baj csak az, hogy az amerikaiak azt hiszik, hogy az oroszok támadnak, az oroszok pedig meg akarják semmisíteni a dezertőr tengeralattjárót. A forgatókönyvnek két feladatot kell megoldania: hogyan jönnek rá az amerikaiak, hogy mit akar az elszabadult hajó, és hogyan mentik ki az oroszok karmai közül. A filmnek elsősorban a második része izgalmas, amikor az egyre inkább szupermenné váló CIA-ügynök, aki ki tudja hogyan, rájön, hogy ezek nem támadnak, hanem dezertálnak, megpróbál eljutni arra a tengeralattjáróra, amelyik viszont ugyancsak zseniális ötlettel rábukkan a hangtalan Vörös Október nyomára, és már éppen szétlőni készül azt.

A filmben túl sokat beszélnek, és hosszához képest túl kevés az akció. A felvételek, a díszletek szépek, csillognak-villognak, bár a produkciónak nyilván nem volt annyi pénze, mint a Csillagok háborújának, úgyhogy viszonylag kevés külső felvételt látunk. Mivel sokat lövöldözni ebben a történetben nem lehet (nukleáris rakétákat hordozó atom-tengeralattjárókról van szó), az ilyen irányú igényeket végülis a jó öreg pisztolypárbaj elégíti ki a CIA-ügynök és az elvetemültén eszmehű, de valószínűbb, hogy KGB-s segédszakács között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4707