KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anya

Pápai Zsolt

 

A forradalomban Nagy Imre közeli munkatársaként jelentős szerepet játszott, 1958-ban kivégzett Gimes Miklós egyetlen fia két évvel ezelőtt filmbe kezdett az édesanyjáról, azzal a céllal, hogy közvetve a történelmet fogja vallatóra. Noha ifjabb Gimes Miklós alig ismerte a mozgókép médiumát elhatározása megszületésekor – első dokumentumfilmjét 1997-ben készítette –, izgalmas művet forgatott, olyan filmet, amely nem elsősorban témájának exkluzivitása, hanem személyessége és hangvételének őszintesége miatt érdemes a figyelemre.

Gimes 1950-ben született Budapesten. Édesanyjával apja szigorú felszólítására hagyta el az országot 1956 végén, és csak 33 évvel később, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésekor lépett ismét hazai földre. A jelenleg is Zürichben élő rendező Magyarországhoz és a magyar történelemhez fűződő speciális és ellentmondásos viszonya – mély személyes érintettsége, illetve kívülállása – lehetőséget kínált számára a mások által már annyiszor leírt történelmi események részlegesen újszerű megközelítésére.

Ugyanakkor nem az volt Gimes fő célja, hogy a forradalomról forgasson filmet, vagy édesapjáról készítsen portrét, hanem az, hogy édesanyja, e ritka erős és ritka érzékeny, túl a nyolcvanon is rendkívüli szellemi frissességű asszony kezdetben napsugaras, később tragédiákba futó életútjának tükrében a történelem önmozgásáról tudósítson. Gimes Lucy kronologikus rendben elősorolt és általa folyamatosan kommentált élettényei szolgálnak a film vezérfonalául, de a rendező a család legközelebbi rokonait és barátait is meginterjúvolja. A film – néha naivitásig vitt – személyességének záloga, hogy társszereplőkként kizárólag ők szólalnak meg, egykori politikusok vagy a történelmi események más tanúi nem tűnnek fel. Végeredményben sajátos tónusú történelmi portrédoku született, legnagyobb erénye, hogy a rendező megtalálta a személyes sorsba kódolt univerzális üzenetet: a történelem mindig ellentmondásos – addig jó, amíg az –, de épp e látszólag rideg tény elfogadása vihet minket közelebb a megértéséhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2018