KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Azok a csodálatos Baker-fiúk

Varga Zoltán

The Fabulous Baker Boys – amerikai, 2016. Rendezte: Steve Kloves. Szereplők: Michelle Pfeiffer, Beau Bridges, Jeff Bridges. Forgalmazó: Independent. 114 perc.

 

Jóval azelőtt, hogy a fantasztikum mellett kötelezte el magát a Harry Potter-szériát forgatókönyvíróként jegyző Steve Kloves, író–rendezőként elkövetett debütálásában még hétköznapi emberek érdekelték, mindannyiunk – nem csupán zenészek vagy énekesek – által átélhető-átérezhető érzelmi problémák és dilemmák foglalkoztatták. Az 1989-es Azok a csodálatos Baker-fiúk zenész-melodrámája egy több évtizede együtt dolgozó duó világába vezet be; nem csak szakmai kooperációról van szó, a zongorista Baker-fiúk ugyanis testvérek – akiket nem mellesleg valóban fivérek keltenek életre, Bridgesék: a szerényebb karriert maga mögött tudó Beau és a sztárrá vált, közkedvelt Jeff. A Baker-fiúk, ahogyan az lenni szokott, ellentétes jellemek: míg az idősebb Frank (őt játssza Beau) megélhetésként tekint a fellépésekre – történjen az akár egy hotel dísztermében vagy netán huszadrangú tévéstúdióban –, s ő maga menedzseli kettősüket, addig a Jeff által megformált Jackben virtigli művész lakozik, aki megalkuvásként, tehetsége elherdálásaként éli meg a rutinból levezényelt zongoraműsorokat – kiégettsége azonban visszatartja a változtatástól. Az állóvizet a kényszerűségből maguk mellé vett énekesnő, Susie Diamond megjelenése kavarja fel – szerencsére mégsem közhelyes szerelmi rivalizálás kerekedik ebből, hiszen az idősebb Baker-fiú házas ember, a fiatalabbikat pedig nem különösebben hatja meg, hogy egyre érzékibbé válik a kapcsolata Susie-val. A bárok enteriőrjei és a fellépések zenéi s koreográfiái színesítik a cselekményt, mégis alapvetően a három főszereplőre fókuszáló, halk szavú – egyúttal üresjáratoktól sem mentes – kamaradráma bontakozik előttünk, amelyben remekelnek a színművészek. Akkor is, ha Frank karaktere egy időre kivonódik a cselekményből (ez nem baj), míg Jack világfájdalma klisészerűnek hat, kibontatlannak érződik (ez viszont baj). A legnagyobb érdem így kétségkívül Michelle Pfeiffer majd’ harminc év távlatából is szikrázó alakítása: az egykori escort-lányból lett énekesnő szerepében Pfeiffer – aki maga adja elő a dalokat – valósággal megbabonázza a nézőt. Az operatőr, a kiváló Michael Ballhaus fényképezése is ráerősít, hogy Susie jelenlétekor kár legyen minden pislogásért – a zongora tetején, piros kosztümben előadott produkciót például aligha lehet feledni.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13172