KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/szeptember
• Vaskó Péter: Minotaurusz-rend Titkos társaságok
• Beregi Tamás: A király álma Arthur-legendárium
• Kubiszyn Viktor: Kémiai menyegző Az okkult film
• Molnár Gál Péter: Orfeusz alászállt Marlon Brando
• N. N.: Marlon Brando (1924–2004)
MAGYAR FILM
• Hirsch Tibor: Csak a húszéveseké… Fiatal film
• Varga Balázs: Egyről a kettőre Török Ferenc: Szezon

• Fekete Ibolya: „Kívül van a történelmen” Holocaust és mozgókép
• Kemény György: Halál-klip Auschwitz Album
TELEVÍZÓ
• Dániel Ferenc: Aranylábak A berni gyász
DVD
• Pápai Zsolt: Missouri, kolorlokál Vincente Minelli: Találkozz velem St. Louisban
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Nevető viaszarcok Pedro Almodóvar: Rossz nevelés
• Vágvölgyi B. András: Kampányfilm Michael Moore: Fahrenheit 9/11
• Muhi Klára: Euroszkeccs Európai víziók
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Terminál
• Vincze Teréz: Az élet nélkülem
• Nevelős Zoltán: McDagadsz
• Pápai Zsolt: Carandiru
• Vaskó Péter: A hazugsággyáros
• Varró Attila: A sötétség krónikája
• Hungler Tímea: Garfield
• Köves Gábor: Az igazi szőke
• Dóka Péter: A semmi

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Minyonok

Vajda Judit

Minions – amerikai, 2015. Rendezte: Pierre Coffin és Kyle Balda. Írta: Brian Lynch. Zene: Heitor Pereira. Gyártó: Illumination Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 91 perc.

Hollywoodban előbb-utóbb minden szuperhősnek jár egy eredettörténet – ergo minden szupergonosznak is. Annak idején a Gru vívmánya az volt, hogy az élőszereplős alkotások után animációs filmben is Hőssé avatta a főgonoszt. Csakhogy a cuki figurákkal kínált gyerekmenüt a kicsik vetetik meg a szülőkkel – nekik pedig nem Gru, hanem sárga segédei, a jópofának szánt minyonok a kedvenceik (ahogy a Jégkorszakból is minden gyerek a motkányért van oda). A minyonokkal viszont az a bibi, hogy nincs egyéniségük: leszámítva, hogy kicsik, kerekek, sárgák és furcsán halandzsáznak, leginkább semmilyenek. A Jégkorszak motkányához hasonlóan őket is egyetlen cél hajtja: a hőn áhított, elérhetetlen makk helyett egy hőn áhított, szupergonosz gazdára vágyakoznak – és a Minyonok prológusának tanulsága szerint ez is majdnem olyan lehetetlen küldetés.

A forgatókönyv kiinduló pontja tehát, hogy a kezdeti kudarcok után a kis szolgalelkűek mindenképpen meg akarják találni a Föld legelvetemültebb emberét, hogy neki dolgozzanak. S ha már a forgatókönyvírói akarat elindította őket egy úton, a korábbi filmektől eltérően nem elég, ha pusztán gyermeteg tréfák főszereplőivé teszik meg őket (ami nem biztos, hogy egybeesik a célközönség igényeivel). A többször műfajt váltó, kacskaringós cselekményben az alkotók ezúttal sem tudtak elszakadni a Bond-vonaltól – ez viszont nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a főhősül választott apróságok továbbra is semmilyenek; jellemet nem írtak nekik, ilyen alapon akár egy rakás pattogó pingponglabdát is nézhetnénk. A Gru 2-vel együtt – melyben a gonosz hős végérvényesen megjavult – így a Minyonok csak arra bizonyíték, hogyan lehet kiherélni egy zseniálisan indított franchise-t. Egyetlen frappáns ötlet ugyan található a filmben, ám az a végén van elhelyezve, így a teljes játékidőt végig kell várni hozzá.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12355