KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

René – Egy élet a rácsok mögött

Schreiber András

René – cseh, 2008. Rendezte: Helena Třeštíková. Kép: Martin Kubala, Petr Pešek, Stano Slušný, Marek Dvořák, Ondřej Belica, Václav Smolík, Miroslav Soucek és Vlastimil Hamerník. Zene: Tadeáš Věrčák. Szereplők: René Plasil. Gyártó: Negativ / Ceská Televize. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 83 perc.

 

Rendhagyó portré, szociográfia és korrajz – a magyar mozibarátok rövid időn belül második alkalommal találkozhatnak Helena Třeštíková dokumentum-művészetével. Hasonlóan a Marcelához, Třeštíková ezúttal is évtizedeken át követi főhősét, a címszereplő René Plasil visszaeső bűnelkövetőt, írót, börtönfilozófust, társadalom- és törvénytagadót. Huszonegy évnyi sűrített életút (1987-től 2008-ig) – a zöme különféle büntetésvégrehajtó intézetekben.

Többet bent, mint kint – Plasil, ez az újkori cseh mini-Villon a börtönből követi nyomon húsz év történelmi-politikai változásait, és a börtönből értesíti minden alkalommal Třeštíkovát: „ismét bentről írok.” Visszatérés (a börtönvalóság állandósága) és változás (Plasilé és a külvilágé). Havel többszöri beiktatásának, az eltérített repülők toronyba csapódásának, az Uniós csatlakozásnak, vagy a rendezőnő kérészéletű kultuszminiszterségének (két hét a Topolánek-kormányban) tévéhírei és Plasil Třeštíkovának írt levelei diktálják–szaggatják a René tempóját és adnak eligazítást címszereplőnek, nézőnek (és az alkotás folyamatában a rendezőnek) egyaránt.

Třeštíková szerkesztési metódusa nem csak a ritmust és a történelmi—személyes sors megismerésének kapaszkodóját biztosítja. A levelekből derül ki például, hogy Plasil betöréses lopásainak egyik áldozata maga a rendezőnő, de az is, hogy ő segíti hozzá Plasilt első kötetének megjelenéséhez. Furcsa bizalom-spirál hajtja előre tehát a történetet, és válik idővel az alkotó kiemelt mellékszereplővé, lesz a keserű börtönnapló mozgóképes krónikásából az író-betörő Plasil felkarolója-mecénása, s némiképp sorsának alakítója.

Felelősség kérdésében ugyanis a René kicsit sem kertel. Komoly kérdések ezek: család (elvált szülők, hibás nevelés szülte lázadás), az első, ifjúkori botlásra kemény kézzel lecsapó ítélkezés, és az önsorsrontó egyéni felelősség mellé csatlakozik az érdekes témára felfigyelő, a portré tárgyát „kihasználó” alkotó szándéka is. Bár a krédóban a kétszer is megrabolt Třeštíková saját ítéletét is meglebbenti: az elátkozott költőkre a legtöbb átkot mégis önmaguk szórják.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9865