KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisvárosi fojtogató

Simándi Júlia

Claude Chabrol, aki A szép Serge-zsel, az Unokafivérekkel a francia új hullám egyik szülőatyja volt, már vagy két évtizede változó fajsúlyú bűnügyi történetek interpretálásával kísérletezik. A hitchcocki vonalat folytatja: rejtett érzelmek, lappangó feszültségek, baljós hangulatok, titkos félelmek légkörében különös emberek hajtják végre sötét tetteiket. Simenon írása, amely e film alapjául szolgált, eleve lemond a külsőséges, látványos, harsány izgalmakról a lélektani indítékok vizsgálata, az elfojtott indulatok lassú fölhalmozódásának s egy paranoiás folyamat aprólékos bemutatása javára. Az időből kiszakított, jellegzetesen francia, kisvárosi miliő képi megjelenítése cizellált keretbe foglalja a rettegett fojtogató történetét. S ez a keret olyan tökéletes, hogy magának követeli a néző teljes figyelmét, amelyet a tempótlan cselekmény amúgy sem köt le.

Rendkívüli finomsággal és pontossággal mutatja be Chabrol azt a kisszerű, állóvíz-mozdulatlanságú, álmosítóan egyhangú világot, amelyben hősei – a beteg feleségét ápoló kalaposmester és a sokgyermekes kis örmény szabó – vegetálnak. (Michel Serrault és Charles Aznavour alakítása elsőrangú.) A mindennapos kártyaparti és biliárd a kávéházban, a macskaköves, szűk utca mindig változatlan arculata, az ódon üzlethelyiségek fülledt levegője, a folyton szemerkélő eső mesterien létrehozott világ, amely szinte sóvárogva várja, hogy történjék már valami, akármi, akár valami szörnyűség. És színre lép a titokzatos fojtogató... Végül persze mindent megtudunk, sokszor már akkor, még mielőtt igazán kíváncsiak lennénk rá. Az egyetlen titok, ami megfejtetlen marad: a kalapos és a szabó különös kapcsolata; beteljesületlen ígérete a filmnek, amely végeredményben magán hordozza a magas szintű mesterségbeli tudás – s ezen a színészi játék és az operatőri munka is értendő – valamennyi jegyét, mégis unalmas és érdektelen. A legzseniálisabb festményt is csak kevesen képesek órák hosszat élvezettel nézegetni, hát még ha nem is maga a kép az, ami bámulatra méltó, csupán a keret...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6494