KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kalózok

Tamás Amaryllis

 

Minden kornak megvannak a maga „fény nélküli” Káin-emberei, a gonosz ösztönök kiírthatatlanok és változatlanok, legfeljebb az álcázási módjuk változik az idővel. Polanski 1986-os sikerfilmjében egy kalózban, Red kapitányban ölt testet a kegyetlenség, a csalfaság és fondorlat. Átalakulhat a világ, a társadalom, a kultúra, a Red kapitányban lakozó Káin azonban maradandó. Kinek ne volna egy igaz története elmegyógyintézetbe vagy elfekvőbe zsuppolt „felesleges” avagy „móresre tanított” rokonokról, válóperes vagyonmegosztásnak titulált, kiskanálig menő, a birtoklás mindenhatóságát mindennél többre tartó harácsoló csatákról, a közös gyermekek ürügyén a másik embert megalázó procedúrákról, ellehetetlenített sorsú házastársakról, heccből gyilkossá váló kiskorúakról? Dühvel és féltékenységgel, bosszúval és hazugsággal, kárörömmel telített e kalóztörténet szinte valamennyi szereplője a Neptunus hajó majd mindegyik lakója. S mivel a gyilkos hajlam, a mindenhatóság vágya, az alattomosság, a jogtalanság, Polanski kalandfilm-paródiájában szellemesen és agyafúrtan adatik elő, Walter Matthau alakítását pedig a Gonosz poézise lengi körül, könnyű a közönségsikert megjósolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4914