KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A világ gyengéd közönye

Benke Attila

Laszkovoje bezrazlicsije mira – francia-kazah, 2018. Rendező: Adilhan Jerzsanov. Forgatókönyv: Adilhan Jerzsanov, Roelof Jan Minneboo. Kép: Ajdar Saripov. Szereplők: Dinara Baktibajeva (Szaltanat), Kuandik Gyusszembaev (Kuandik), Kulzamilja Belzanova (Szaltanat édesanyja), Baujrzan Kaptagaj (Zambeke). Gyártó: Arizona Films / Short Brothers. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

 

A menekülő szerelmesek-történetekben (Fegyverbolondok, Bonnie és Clyde, Sivár vidék, Született gyilkosok) a főszereplő párnak a bűnt gerjesztő szociális közeg a végzete. Ezekhez a gengszterfilmekhez köthető a kazah rendező, Adilhan Jerzsanov legújabb, Cannes-ban is vetített drámája, A világ gyengéd közönye. Az Albert Camus Közönyére nemcsak címében utaló film főhőse Szaltanat, a vidéki fiatal lány, akinek édesanyjára hatalmas adósság szakad a családfő halála után. A városban élő nagybácsi képes kisegíteni a családot, amennyiben a lány hozzámegy a bácsi gazdag ismerőséhez. Ám Szaltanat makacsul ellenáll a megalázó ajánlatnak, és megszökik gyerekkori barátjával, Kuandikkal – majd a két fiatal a bűntől mocskos betondzsungelben megtapasztalja a mindent átható korrupciót és kizsákmányolást.

Jerzsanov korábbi filmjeihez (A tulajdonos, Építészek) hasonlóan A világ gyengéd közönyében is a kazahsztáni gazdasági kiszolgáltatottsággal foglalkozik. A minimalista stílusban előadott történetet a rendező komplex színszimbolikával stilizálta. Habár a vidékhez az élénk és meleg színek (például Szaltanat rikítóan vörös ruhája), míg a városhoz a fakó és hűvös színek kötődnek, a vidék idillje, melyből a fiatalok tapasztalatlansága, naiv vakmerősége is ered, ugyanúgy megpecsételi a főhősök sorsát, mint az elesetteket kihasználó gengszterekkel és hatalmasságokkal teli betondzsungel. Jerzsanov remek filmje azonban néha megbicsaklik. Így például Szaltanat a cselekmény közepén sajnos háttérbe szorul, és mikor egy fordulatot követően a két főhős útjai elválnak, egyértelműen Kuandik válik érdekesebb karakterré. Emellett a véres fináléban sérül A világ gyengéd közönyének valószerűsége, bár a csorbát végül kiköszörüli az – ugyancsak Camus regényét idéző – távolságtartó totálképen rögzített, mégis kegyetlen zárójelenet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14031