KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Colette

Alföldi Nóra

Colette – brit-amerikai, 2018. Rendezte: Wash Westmoreland. Írta: Richard Glatzer és Rebecca Lenkiewicz. Kép: Giles Nuttgens. Zene: Thomas Adès. Szereplők: Keira Knightley (Colette), Dominic West (Henry), Eleanor Tomlinson (Georgie Raoul-Duval), Aiysha Hart (Polaire), Fiona Shaw (Sido). Gyártó: Killer Films / Number 9 Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 111 perc.

 

A nő szerepköreinek újrafogalmazása és az ezzel kapcsolatos évszázadokon átívelő emancipációs problematikák revíziója manapság a filmiparban is alapvetés. Dicséretes a trend, és bár még mindig igen kevéske női rendező kap reflektorfényt, de legalább már a férfi rendezők is újszerű lendülettel nyúlnak a csajos és egyéb gender teóriákat pedzegető témák felé. A női közönséget kényeztetni általában kifizetődő, hiszen a csajos-mozis összejövetelek aprópóján a barinőket is be lehet kalkulálni a jegyeladásokba, főleg, ha a hölgyek egy olyan izgalmas ikon életéről szóló filmel kényeztethetik magukat, mint amilyen a Colette.

A francia írónő életútja ínyenc csemege, hiszen a belle époque Párizsában, azon belül is a művészeti szalonok fülledt légkörében töltötte ifjúságát, innen ruccant ki biszexuális kalandokra, alkalmanként férfiruhákat hordott és általában véve neve egyet jelentett az extravagáns életstílussal.

Colette férje, Willy amolyan író-vállalkozóként, saját neve alatt jelentette meg különböző szellemírók anyagait, többek között nála 14 évvel fiatalabb felesége lányregényeit is. Wash Westmoreland filmje részletesen és érzelmesen mesél kettejük hullámvölgyekkel teli kapcsolatáról, hangulatosan festi meg a közeget, amelyben ez a két ihletett ember élt és dolgozott, csodaszép szimbolika segítségével mesél a női szerepvállalás kérdéseiről, és mindeközben arra is futja az energiájából, hogy odafigyeljen egy női alkotó lelkivilágára és fejlődéstörténetére. Westmoreland mindemellett zavarba ejtően zökkenőmentesen keni el azt a sok gender-kérdést, amelyet felvet, épp ezért filmje túlságosan makulátlan ahhoz, hogy igazán szeretni lehessen, eminens történetmesélő törekvései és hangulata miatt azonban zavartalan mainstream moziélményt biztosít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14030