KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szabadúszók

Pazár Sarolta

Le grand bain – francia, 2018. Rendezte: Gilles Lellouche. Írta: Ahmed Hamidi, Julien Lambroschini és Gilles Lellouche. Kép: Laurent Tangy. Zene: Jon Brion. Szereplők: Mathieu Amalric (Bertrand), Guillaume Canet (Laurent), Benoît Poelvoorde (Marcus), Jean-Hugues Anglade (Simon), Virginie Efira (Delphine). Gyártó: Les Productions de Trésor / Chi-Fou-Mi Productions. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 122 perc.

 

A Szabadúszók nem az első történet arról, hogy kapuzárási pániktól szenvedő férfiak hogyan vetkőzik le tompultságukat és lehangoltságukat, amikor végre egymásra találnak búbánatos férfitársaikkal és varázsütésre eltökélt csapattá változnak. Az 1997-es Alul semmi óta újra és újra visszatérő humorforrás a kissé megpocakosodott, a hétköznapok súlya alatt tartásukat vesztett férfiak vetkőzése. A Szabadúszók szereplői persze nem a Magic Mike-féle vetkőző revü fellépésükkel akarják feledtetni elbukott karrierjüket, félresiklott házasságukat vagy anyagi gondjaikat.

Gilles Lellouche (Narco) főhősei a férfi szinkronúszásban teljesednek ki. Még a filmbéli sportág sem túl egyedi választás: a svéd Vizibalett (2008) és az angol Férfiak fecskében (2018) is ugyanezzel az alapötlettel dolgozik, amit egy svéd férfi szinkronúszó csapat 2007-es világbajnoki győzelmének igaz története ihletett. A Szabadúszók főszereplője, Bertrand (Mathieu Amalric) két éve elvesztette munkáját és helyette candy crush-t játszik köntösben ülve a kanapén, egy nap azonban csatlakozik a helyi uszodában lubickoló férficsapathoz. Az igazi edzés az öltözőben és a szaunában zajlik, ahol a vízben összekovácsolódott csapattársak kibeszélik egymásnak problémáikat. Bertrand fokozatosan oldódik fel az uszodai közegben és szerzi vissza önbecsülését magánéletében is. Hiába az előítéletektől hemzsegő környezet moraja, a vesztesek bandájának célja világbajnokságra való kijutás. Az inkább színészként ismert Lellouche rendezése azonban nem találja meg azt az összhangot, amit szereplői a medencében hadonászva, kemény munkával elsajátítanak. Sem az egyes karakterek, sem a belőlük formált közösség nem elég izgalmasan rajzolt, hogy magával rántson a történetükbe, sőt, az úszósportot is statisztaszerepre kárhoztatja. Bízhatnánk abban, hogy cserébe legalább kellően szellemes poénokat kínál a film, de sajnos erről sincsen szó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14023