KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az igazi csoda

Tüske Zsuzsanna

Wonder – amerikai, 2017. Rendezte: Stephen Chbosky. Írta: R. J. Palacio regényéből Stephen Chobsky és Steve Conrad. Kép: Don Burgess. Zene: Marcelo Zarvos. Szereplők: Jacob Tremblay (Auggie), Julia Roberts (Isabel), Owen Wilson (Nate), Izabela Vidovic (Via). Gyártó: Lionsgate / Mandeville Films, Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 110 perc.

 

Stephen Chbosky vitathatatlanul a coming of age avatott mestere: megírta, majd gyöngyvászonra alkalmazta az amerikai tinédzserek megosztó kultkönyvévé nőtt regényét, az Egy különc srác feljegyzéseit – a két mű sikertörténete idén egy újabb, partvonalon rekedt gyerekhőshöz vezette az „újkori Salinger” címére törő szerzőt. Az igazi csoda főhőse, a 10 éves Auggie, szintén a beilleszkedéssel küzd, de a könyörtelen külvilág viszonylatában komolyabb hátránnyal indul a szokásos kamaszkori gondoknál. Az arcdeformitással született kisfiú, 27 műtét és négy magántanulói év után pottyan a felső tagozatos dzsungelbe, ahol a kis fenevadak egy átlagos gyereket is megcsócsálnak, pláne valakit, aki nem csak a tornasorból lóg ki. Az öniróniával és bölcsességgel felfegyverzett Auggie kisebb meghátrálásokkal, de bátran vállalja önmagát, így a féltő-óvó családtagok mellett nemsokára barátokat is gyűjt maga mellé.

Az R. J. Palacio ifjúsági bestselleréből (Csodácska) adaptált alkotás egy klasszikus filmfelmenővel is rendelkezik: Peter Bogdanovich Maszk című opusza nem csak témájában mutat nagy hasonlóságot, de a serdülőkori váltás nehézségei is rárímelnek benne a torzult vonások kíméletlen elutasítására – ugyanakkor letisztultabb és méltóságteljesebb hangnemben mesél, mint a matiné-kedvenccé formált idei kistestvér. Chbosky az eredeti regényhez hasonlóan tagolja a cselekményszerkezetet, amely olykor elengedi Auggie első személyű narrációját és más szereplők szemszögeiből mutatja be, hogyan hat környezetére: ez a fogás azonban ezúttal a történet hátrányára válik, nem csak fordulatai érdektelenednek el, de fokozatosan veszít súlyából is. A kis Jacob Tremblay egész lényében megható és elragadó jelenség, az alkotók azonban nem elégedtek meg ennyivel: merő jó szándéktól vezérelve rendre a sziruphoz nyúltak, sőt időnként túl is töltötték a poharat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13525