KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jesus

Árva Márton

Jesús – chilei, 2017. Rendezte és írta: Fernando Guzzoni. Kép: Barbara Alvarez. Szereplők: Nicolas Duran (Jesús), Alejandro Goic (Hector), Sebastian Alaya. Gyártó: Burning Blue / Don Quijote Films / JBA Productions / unafilm. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 85 perc.

2012-ben egy néhány huszonéves által elkövetett homofób gyilkosság híre rázta meg Chilét, amely a Zamudio-ügyként vonult be a köztudatba. Az eset egyértelművé tette, hogy szükség van a régóta napirenden levő antidiszkriminációs törvény azonnali beiktatására és a helyzet körültekintő elemzésére. A számvetésre vállalkozó munkák egyre szélesedő közönséget szólítottak meg, így a tényfeltáró könyv, a helyi tévésorozat és a színdarab után tavaly két játékfilm is készült, melyek már a nyugati fesztiválok nyilvánossága előtt boncolgatják a korántsem helyhez kötött problémát. Míg a színes neonfényekkel és stílusos zenékkel díszített You’ll Never Be Alone az áldozat elszigeteltségét és elszomorító családi hátterét vizsgálja, a harsány K-pop táncversennyel nyitó Jesús komor tónusú képein az elkövetők sok szempontból hasonló körülményei tárulnak fel. Mindkét film érzelmi és anyagi tekintetben is szűkre szabott hétköznapokba, érzéketlen apák árnyékába és a kilátástalanság generációs élményébe helyezi intim drámáját, de Fernando Guzzoni rendezése merészebben ábrázolja a tragédia ígéretétől terhes közeget.

Noha a sorsfordító éjszakáig vezető, intoxikált hetek kábulata a címszereplőre fókuszáló közelképeken – odatámolygó társak, arcon csattanó pofonok és testre tapadó ajkak ritmustalan egymásutánjában – sejlik fel, a rendező eltávolodik a tényektől, és bűnbakkeresés helyett inkább a rendszerszintű tünetek észlelésében érdekelt. Az olykor nehezen követhető jelenetek sodrásában néző és szereplő előtt sem villantja fel a tisztánlátás vagy az ítéletalkotás lehetőségét (mindezt a nyitányban elhagyott szemüveg motívumával is hangsúlyozza), viszont sokatmondó rutinként utal az eltussolás, az árulás és a fenyítés hidegvérű gyakorlatára (finom áthallást képezve Dog Flesh című filmjével, melyben szintén a remek Alejandro Goic alakítja a Pinochet-diktatúra vétkeit cipelő apát). A Jesús gyomorba markoló diagnózisa így arra figyelmeztet, hogy a történelem bűneiből és a jövőtlenség frusztrációjából táplálkozó erőszak aligha elégszik meg egyetlen ártatlan áldozattal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13472