KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Óskar Thór Axelsson: Emlékszem rád

A krimi megkísértése

Benke Attila

Az éjsötét skandináv zsánerfilmek legújabb izlandi darabja túl sokat markol a filmre vitt regényből.

Az utóbbi években a skandináv bűnügyi filmek aranykorukat élik, ennek ékes bizonyítékai az Egy gyilkos ügy és A híd tévésorozatok mellett a dán (Jussi Adler-Olsen Q-ügyosztály történetei), svéd (Stieg Larsson: A tetovált lány-trilógia) vagy norvég (Jo Nesbø Harry Hole-széria) sikerregények adaptációi. A tetovált lány (2009), a Nyomtalanul (2013), a Fácángyilkosok (2014), de még a gyengébben sikerült Palackposta (2016) és a nemrég bemutatott Hóember (2017) származási helyüknek köszönhetően igen különleges atmoszférával bírnak. A lenyűgöző, misztikus, egyben félelmetes északi tájak kiváló helyszínek krimikhez és thrillerekhez, kétségbeesett nyomozásokhoz és fagyos pokoljárásokhoz.

A Hóember rendezőjének, Thomas Alfredson Engedj be! (2008) című vámpírfilmjét és az izlandi Óskar Thór Axelsson második nagyjátékfilmjét, a krimiből kísértethorrorba hajló Emlékszem rád-ot is a táj teszi különlegessé. Axelsson már 2012-ben megajándékozott minket az „izlandi Aljas utcákkal”, a Magyarországon sajnos mindössze a 2013-as Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott Éjsötét játszmával (2012). Az izlandi rendező második nagyjátékfilmjében pedig a hangulat ugyanúgy a helyén van, mint az Éjsötét játszmában vagy a Hóemberben, azonban Axelsson ugyanabba a hibába esik, mint Alfredson.

Óskar Thór Axelsson az izlandi írónő, Yrsa Sigurðardóttir azonos című regényét dolgozta fel. Sigurðardóttir skandináv társaihoz hasonlóan krimisorozatokat (illetve gyerekkönyveket) készített, a Magyarországon is megjelent 2010-es Emlékszem rád azonban rendhagyó módon a horrorral lép frigyre. A regény és a film cselekménye is két szálon fut: míg Gardar, Líf és Katrín egy elhagyatott település titkait kutatja, addig a közeli kisvárosban a pszichiáter Freyr szeretné kideríteni, hová tűnt – addigra feltehetőleg már halott – kisfia. Sigurðardóttir és

Axelsson művei között csak apróbb eltérések vannak, a film nagyjából hűen követi a regény cselekményét, így a vásznon is négy karakter drámája és egy borzalmas múltbeli bűn története bontakozik ki.

Az Emlékszem rád hangulata kétségtelenül a helyén van. Az izlandi nyirkos-fagyos tengerparti táj, illetve a fjord árnyékában elterülő lakatlan település düledező viskóival szellemek nélkül is kísérteties és nyomasztó, akár a hófödte Oslo a Hóemberben. És az alapanyagnak köszönhetően a filmben érdekesebbnél érdekesebb karakterdrámák bontakozhatnának ki. A skandináv krimiket általában azért szerettük, mert a bűnügyi történet mellett képesek voltak a sokszor személyesen is érintett főhős lelke mélyére ásni. Óskar Thór Axelsson horror-drámája azonban nem tudja jól felrajzolni a karaktereket. Katrín és Freyr egyaránt gyermekük elvesztésének traumájával küzdenek, de kettejük közül Katrín lenne az érdekesebb figura. Ám míg Freyrt nem sikerül izgalmas hőssé formálni, addig Katrín sztorijára és lélekrajzára jóval kevesebb idő jut.

Érződik, hogy a rendező több száz oldalas regényt szeretne belesűríteni egy óra negyvenöt percbe. A két cselekményszál kétségtelenül jól kiegészíti egymást, ám Óskar Thór Axelsson művét nézve végig olyan érzésünk lehet, hogy ebből a sztoriból két külön filmet kellett volna forgatni, akár a Stephen King-féle Az esetében. Ebben a formában az Emlékszem rád túl sűrű, nem jut idő átélni benne sem a hősök fájdalmát, sem a túlvilági lakatlan falu borzalmait. Mert bár a filmbeli horror-jelenetek működnek, de a két szál közti ugrálás megzavarja a műfaj hatásmechanizmusát. Az elhagyatott településre kivonult fiatalok kamaradrámája kiváló alapanyag lenne egy csontig hatoló kísértet-horrorhoz, de a Freyr-féle nyomozós sztori minduntalan kizökkent Katrín és társai pokoljárásából. Így az Emlékszem rád szerkesztésmódja éppen a feszültség ellenében dolgozik, és inkább frusztráló az állandó váltogatás.

Axelsson adaptációja frappáns és katartikus zárójelenete ellenére sem marandó alkotás, csupán egyszer nézhető film, mely szétesik drámai, nyomasztó és sokkoló epizódokra. Az izlandi alkotó krimi-horrorja jó példa arra, hogy olykor éppen az alapregény tiszteletben tartása válik az adaptáció kárára.

 

EMLÉKSZEM RÁD (Ég Man Þig) – izlandi, 2017. Rendezte: Óskar Thór Axelsson. Írta:Yrsa Sigurðardóttir regényéből Óskar Thór Axelsson, Ottó Geir Borg. Kép: Jakob Ingimundarson. Szereplők: Jóhannes Haukur Jóhannesson (Freyr), Thor Kristjansson (Gardar), Ágústa Eva Erlendsdóttir (Líf), Anna Gunndís Guðmundsdóttir (Katrín). Gyártó: Zik Zak Kvikmyndir. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 105 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13431