KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Jean-Jacques Jelot-Blanc: Louis de Funès, a színészlegenda

• Hungler Tímea: Özönvíz Hollywoodból Öko-horror
• N. N.: Öko-horror
• Bori Erzsébet: Gátszakadás Magyar ökofilmek
• Karátson Gábor: Meggyűlöltem az aranyat Új Eldorádó
• Győrffy Iván: Már rád tört a vég Katasztrofizmus és televízió
• Beregi Tamás: Noé valóságshow-ja Biohorror
• Tóth András György: Az ökoanarchizmus láncos szamara Zöldmozi: filmek kétkeréken
MÉDIA
• Mihancsik Zsófia: A képek háborúja Média és manipuláció
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Múltvonat, jövővonat Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Varga Zoltán: A vadnyugat sikolya Western-thriller
• Géczi Zoltán: A civilizáció peremvidéken Kult-western: Férfi Laramie-ből
• Nevelős Zoltán: Spagetti a havon Kult-western: A halál csöndje
MEDIAWAVE
• Varga Balázs: Szellem a palackból Mediawave
• Kemény György: Zog-film Mediawave animációk
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mozi-archeológia Magyar filmtörténetírás

• Dániel Ferenc: A fényképmoly Szilágyi Lenke fotókiállítása
KRITIKA
• Csillag Márton: Nincs kontroll Nomen est omen
• Békés Pál: A kviddics nemzedéke Harry Potter és az azkabani fogoly
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Drogtanya
• Köves Gábor: Édes álmok
• Vajda Judit: Maradok!
• Mátyás Péter: A tűz óceánja
• Hámori Dániel: Zsernyákok
• Pápai Zsolt: Pókember 2.
• Kovács Marcell: Megtorló
• Tornai Szabolcs: Bajos csajok
• Tosoki Gyula: Függőség

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szövetségesek

Tüske Zsuzsanna

Allied – amerikai, 2016. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Steven Knight. Kép: Don Burgess. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Brad Pitt (Max), Marion Cotillard (Marianne), Lizzy Caplan (Bridget), Jared Harris (Heslop). Gyártók: GK Films / ImageMovers / Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A „sztár mint szerző” jelenség nyomán az álomgyári rendszerben olykor színfalak mögötti magánéleti konfliktusokból is kovácsolható hatékony nézőmágnes – a legújabb példa a Szövetségesek, amely hollywoodi jóslatként vetíti előre egy látszólag álomba illő csillagpáros házasságának csúfos bukását. A II. világháborús, szerelmi kémtörténet hőse Max Vatan hírszerző tiszt, az angol titkosszolgálat egyik első számú profija, akit egy főnáci elleni, casablancai merénylet kapcsán a francia ellenállás leglenyűgözőbb tagjával, a végzetes szépségű Marianne-nal sorsolnak össze. A találkozásból nemcsak sikeres akció, de eszményi frigy is születik, boldogságukra azonban árnyékot vet a gyanú, amely szerint a nő évek óta kettős ügynökként tevékenykedik.

A film motívumok szintjén egyértelműen a Mr.és Mrs. Smith egymásnak feszülő bérgyilkos párját idézi meg, a reflexiós háló azonban még ennél is sűrűbb szövésű. A kémfilm műfaji elemei eleve utalnak a filmkészítésre, hősei rendre szerepjátékra kényszerülnek, így az akció és forgatás közti párhuzam is adja magát – ráadásul mindkét világban veszélyforrás lehet a szakma és a magánélet összekapcsolása. Cotillard egyszerre jelenik meg a vásznon kifinomult Jolie-alteregóként és ragyogó vetélytársként – a két film pedig, A tengernél című, Jolie által írt és levezényelt (erősen szerzői ihletettségű) kapcsolati drámával kiegészülve, és a háttérben lezajlott Pitt-Jolie válság tükrében, afféle háromszínű házasság-trilógiát képez. A Szövetségesek minőségében messze kiemelkedik társdarabjai közül, még a giccs határán egyensúlyozva is: néhány tisztes munkával kidolgozott, feszültségteli kulcsjelenetnek, az izgalmas műfajváltásnak, a bársonyos szépségű képeknek és a Cotillard-féle varázslatnak köszönhetően nemcsak sokadik Casablanca utánérzés – összességében jóleső, régimódi moziélményt hagy maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13046