KritikaAz itt élő lelkek nagy részeAz ordibáló grófNagy V. Gergő
A Buharov
testvérek szórakoztatóan zabolátlan mozijában négy hajléktalan álmodja a
forradalmat.
Kevesen
tudják, de ettől még igaz: a rendszerváltás utáni magyar film egyik legnagyobb
találmánya Igor és Ivan Buharov nevéhez fűződik. Úgy fest ez a mutatvány, hogy
rokonszenves falusi natúrfejek, egykedvű nagymamák (Pallagi Jánosné) vagy
öltönyös melósok paratudományos szövegeket kántálnak egymás felé a lerohadt
poszt-szocialista díszletek között, valaki rendre szörnymaszkot (legyen az
orángutánjelmez, gázálarc vagy óriási fogprotézis) visel, a háttérben szól
valami irritáló, kótyagos free jazz, és közben a szutykos szuper 8-as
nyersanyag álomszerű lebegést kölcsönöz az egésznek. Mindezzel Buharovék (és
alkotótársaik, mint Vasile Croat vagy Nyolczas István) nem csupán érvényesen
építették tovább a kísérleti film és a hazai filmtörténet vonatkozó
hagyományait (például az Álombrigád
szürreális szocreálját), de sikerült valamit megragadniuk a közép-kelet-európai
vidék és a poszt-kádári életvilág lenyűgözően bizarr értelmetlenségéből – ami
ezen a szűrőn keresztül egyszerre volt röhejes, bájos, lírai és nyomasztó.
De
időközben történt valami igazán borzalmas: elfogyott a szuper 8. Az itt élő lelkek nagy része azt a
megrázó pillanatot dokumentálja a Buharovék (tehát Hevesi Nándor és Szilágyi
Kornél) pályáján, amikor a non-professional film renegátjait profizmusra
kényszeríti az idő és a filmtörténet: az olcsó celluloidgyártás leállása miatt
ugyanis kénytelenek voltak 16 mm-es nyersanyagra forgatni. Igaz, nem ez volt az
első ilyen alkalom (lásd az animációs technikákat bevető rövidfilmeket) – de
ebben az új filmben az előzményekhez képest szinte mellbevágó a nyersanyag
tisztasága, a színek elevensége és a képek komponáltsága. Mindezért pedig
legkivált a legfiatalabb magyar film sztároperatőre, a kamera mögé rendelt Rév
Marcell (Balathon Method) a felelős, aki geometrikus kompozícióival és nagy
látószögű lencséivel egy jellegzetesen professzionális esztétikát honosít meg
Buharovék antifilmes világában.
És
hogy mivel jár mindez? A veszteségek listájára könyvelhető a korai darabok
líraisága, a „talált film” érzete és valamiféle túlvilági hangulat – ugyanakkor
az igazán szürreális jelenetek ebben a kivitelben jócskán közvetlenebb erővel hatnak.
Az itt élő lelkek… másfél órája pedig
számos ilyen szcénával szolgál. A hibbant cselekmény négy hajléktalanról mesél,
akik alighanem egy erdei sátor mellett delirálnak jövőjükről, múltjukról és az
osztályharcos felkelésről: egyikük (Durst Péter) munkát kap, majd kirúgják, a
másikat (Vasile Croat) végig mindenki alázza, a harmadik (Nyitrai Illés)
békíteni próbál, a negyedik pedig (Szabó Domokos) a neves magyar anarchistának,
gróf Batthyány Ervinnek képzeli magát: szabadiskolát alapít, forradalmat szít, kiabál,
majd csúfosan elbukik. A hatalom vagy a szolidaritás jellegzetesen buharovi témáiról
szólnak a hol frenetikus (lásd például a tévés beszélgetés hibátlan szcénáját),
hol nyomasztó (mint a látomásos erejű sivatagi találkozó) jelenettöredékek, de
a hangfekvés korábban sosem volt ennyire nyíltan politikus: sorra-rendre anarchista
szólamok és osztályharcos monológok követik egymást, előkerül A tőke egyik példánya is, a
Buharov-állandót jelentő maszkok pedig ezúttal anarchista gerillák ábrázatát
rejtik.
A
kérdés csak az, hogy ezt az egészet mennyire érdemes komolyan venni. Mert
elvileg nem nagyon, hiszen Buharovék lökött humora és jellegzetesen
szürrealista dialógusépítése korábban a jelentés következetes kioltását célozta
– de ezúttal az aktualitásokra reflektáló politikai monológok mintha nagyon is
szólnának valamiről. Vannak jó dumák („könnyű préda, aki egyedül ül”), és vannak
bénábbak is („nem a csend dinamizálja a valóságot, hanem a valóság dinamizálja
a csendet”), viszont vidéki amatőrök helyett többnyire színészek vagy jól
ismert belvárosi figurák szavalják őket, és így a szövegmondásból többnyire hiányzik
a korábbi daraboknál jellemző humor vagy bizarr esztétikum. Szóval Az itt élő lelkek… alighanem minden komédia
és idétlen viccelődés ellenére is nyíltan ellenzéki és mélyen forradalmi szellemű
mozi, leginkább talán a kései Jancsót idéző komoly bohóckodás, amely
szolidaritásra, szabálytörésre és civil kurázsira bíztatja a nézőjét. De minden
monológjánál felszabadítóbb a pofátlan és játékos hanyagsága, amely a jelenkori
filmkultúrában valahogy különösen vonzó minőségnek tűnik. Kevés jobb dolog
történt annál mostanában, minthogy egy produceri szupergrupp állami pénz nélkül
beállt egy ilyen terv mögé.
AZ ITT ÉLŐ LELKEK NAGY RÉSZE – magyar, 2016. Rendezte és írta: Igor és Ivan Buharov. Kép: Rév
Marcell. Zene: Hevesi Nándor.
Vágó: Dunai László. Szereplők: Nyitrai Illés, Szabó Domokos, Hajdú
Szabolcs, Török Illyés Orsolya, Durst Péter, Bagdi István. Gyártó: Café
Film / Filmpartners / Pioneer/ Proton Cinema. 90 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 11 átlag: 6.55 |
 |
|
