KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Árnyékok

Vajda Judit

Senki – macedón-német-olasz-bolgár-spanyol, 2007. Rendezte és írta: Milcho Manchevski. Kép: Fabio Cianchetti. Zene: Ryan Shore. Szereplők: Sabina Ajrula (Dr. Vera Perkova), Filareta Atanasova (Gordana), Salaetin Bilal (Gerasim), Dime Ilijev (Ignjat Perkov), Vladimir Jacev (Dr. Shishkin). Gyártó: Blue Eyes Fiction / Camera / Classic / Senka DOOEL / Tornasol. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 120 perc.

 

Egy szokatlan kitérő után (lásd a Dust című, részben az Egyesült Államokban, sztárokkal forgatott westernt) Milcho Manchevski macedón rendező visszatért első nagyjátékfilmje, a díjakkal elhalmozott költői kirakósdi, az Eső előtt hazai közegébe. Ezúttal azonban újabb műfaji próbálkozásnak lehetünk tanúi: Manchevski a horrorral és a természetfeletti thrillerrel kacérkodik. Ugyanakkor az Árnyékok nem nélkülözi a költészetet és a kirakósjátékot sem, mivel elvileg olyasféle rejtélyfilmről van szó, melynek nyitjára a nézőnek magának kell rájönnie. Ennek értékéből sajnos sokat levon, hogy „a nagy titok” már a legelső perctől kezdve világos (és nem csak azoknak, akik látták a Hatodik érzéket és/vagy néhány epizódot a Szellemekkel suttogóból), ezután pedig értelemszerűen sorjáznak a kitalálható fordulatok.

Az Árnyékoknak ráadásul elég rossz a ritmusa is: túlbeszélt, önismétlő, emiatt pedig – a kezdetben biztatóan fojtogató hangulat ellenére – a feszültséget is nélkülözi. A zsánerfilmes bakik mellett a film sajnos a szerzői film frontján sem kápráztatja el a nézőt: néhány nyom (a lakásbelsőkben játszódó jelenetek Polanski Iszonyatát idézik), utalás, szimbólum után (sokatmondó például a főhős, a szörnyű autóbalesetet túlélt fiatal orvos kereszt- és beceneve is: előbbi a halottaiból feltámasztott Lázárra, utóbbi – Lucky – a szerencsére utal) sehova sem fut ki – megoldása csak a horrormese végére tesz pontot, egyebekben hiányok maradnak benne, a tanácstalan nézőben pedig kérdések.

Manchevski alkotása tehát egyik oldalról nélkülözi a ritmust, a feszültséget és a rejtélyt, másik oldalról pedig a markáns szerzői stílust. Némi vigaszt néhány, formai megoldás nyújthat: Fabio Cianchetti operatőri munkája, aki gyönyörűen fényképezte a macedón tájat és Ryan Shore fesztiváldíjas zenéje, aki olyan dallamot komponált a filmhez, mintha abban sokatmondó, rejtélyes, jelentős és végül katartikus események történnének. De szép is lenne.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9568