KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Románc és cigaretta

Kassai János

Romance and Cigarettes – amerikai, 2005. Rendezte és írta: John Turturro. Kép: Tom Stern. Zene: Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown, Engelbert Humperdinck. Szereplők: James Gandolfini (Nick Murder), Susan Sarandon (Kitty Kane), Kate Winslet (Tula), Steve Buscemi (Angelo), Christopher Walken (Bo). Gyártó: United Artists. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 115 perc.

 

Van abban valami bizarr, amikor a musicalekben egyszer csak minden előzmény és átmenet nélkül dalra fakadnak. Minderre az inkább színészként ismert John Turturro (Holdfényszelence, A nagy Lebowski) – akinek ugyanakkor nem ez az első rendezése – remekül ráérzett és még rá is erősített paródiájában, melyben a szélsőségekig és az abszurditásig vitte a musical elemeit. Hiszen mi is lehetne annál nagyobb képtelenség, mint hogy a James Gandolfini alakította szerelmes melós (név szerint Nick Murder) – miután felesége rájött, hogy szeretőt tart – kimegy busongani az utcára („Mit ér a férfi szerelem nélkül?”), ahol még az utcaseprők is csatlakoznak hozzá, és táncra perdülnek nagy bánatukban?

A házasságtörés lehető legbanálisabb sztoriját a rendező azzal teszi idézőjelbe, hogy a párbeszédbe vagy dalszövegbe foglalt ordas nagy közhelyeket és kliséket zamatos alpári mondatokkal egészíti ki, hiszen a Románc és cigarettában főszerepet kapó óriási, mindent elsöprő érzelmek inkább övön alulról, mint felülről motiváltak (hősünk egy fehérneműárusként dolgozó közönséges és mocskos szájú vörös démonnal lép félre).

A musicalek sokszor kreált, hamis világának valószerűtlensége többek közt olyan apróságokkal kap további fricskát, hogy Murder egyik későkamasz korú lányát az az Aida Turturro játssza, aki a valóságban egyidős Gandolfinivel (és a Maffiózókban történeseten a húgát alakítja). S hogy ez a művi világ kerek legyen, arról ezenkívül a hajuknál fogva előrángatott dalok és a nem kevésbé erőltetett, könnyes-sziruposra vett zárás gondoskodik – bizonyítva, hogy munkáját Turturro (szerencsére) egy percig sem vette komolyan.

A végeredmény ennek köszönhetően olyan lett, mint egy rossz, de szórakoztató film vicces pillanatokkal és a legjobb, igen változatos zenékkel (Janis Joplin, Elvis Presley, Cyndi Lauper, Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown). Olyan, ami a paródiák helyett leginkább a musicalek legelszántabb rajongóinak fog mindennél jobban tetszeni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8827