KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Alvilági játékok

Vízer Balázs

Lucky Number Slevin – amerkai, 2006. Rendezte: Paul McGuigan. Írta: Jason Smilovic. Kép: Peter Sova. Zene: Joshua Ralph. Szereplők: Josh Hartnett (Slevin), Stanley Tucci (Brikowski), Ben Kingsley (Rabbi), Bruce Willis (Mr. Goodkat), Morgan Freeman (Főnök), Lucy Liu (Lindsay). Gyártó: FilmEngine. Forgalmazó: Intersonic. Feliratos. 109 perc.

 

Az egyik legveretesebb hollywoodi filmzsáner, a gengszterfilm évtizedek óta válságban van – hiszen az igazi gengszterek sem rohangálnak már az utcán géppisztollyal, elüzletiesedett a szakma, nagyvállalati logika mentén dolgoznak a nagyfőnökök. A régi minták kiüresedtek, aki mégis ilyen filmet készít, annak muszáj valami újat felmutatnia.

Van, aki az időben halad visszafelé, mint Scorsese a New York bandáiban, van, aki a maffiozóknak ad emberibb arcot (Fedőneve: Donnie Brasco, A kárhozat útja), és van, aki új filmes formanyelvet húz a műfajra, mint Tarantino, Guy Ritchie vagy Bryan Singer a Közönséges bűnözőkkel. Az Alvilági játékok klasszikus példa az új típusú formai bűvészkedésre, csak az eredetiség hiányzik belőle. Paul McGuigan – aki már rendezett egy ütős gengszterfilmet, a Gengszterek gengszterét – sokat kölcsönöz mind Tarantinótól, mind Ritchie-től és Singertől, de némi Hitchcock-utánérzéstől sem riad vissza. A kiindulópont is a mestert idézi: egy átlagos fiatal srác, Slevin egy peches nap után egyik haverja lakásába érkezik, ám a hamarosan befutó nehézfiúk hősünket veszik elő a barátja tartozásai miatt. Kiderül, hogy a fickó két rivális főnöknek is tartozik, és mindkettő komoly szívességeket vár el cserében, így Slevin a tűzről pattant szomszédlánnyal együtt próbálja a szálakat kibogozni, miközben az egyre véresebb események baljós végkifejletet ígérnek.

McGuigan klasszikus sablonokkal és talán túl ügyesen összerakott történettel dolgozik, miközben nem győz elégszer kikacsintani ránk, a parádés nevekből – Bruce Willis, Morgan Freeman, Ben Kingsley és a meglepően jó Josh Hartnett – összerakott szereplőgárdát pedig olyan zavaróan trendi díszletek között mozgatja, hogy az már fáj. Hiába, még egy film sem lehet egyszerre okos és szép!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8815