KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kafarnaum

Teszár Dávid

Capharnaüm – libanoni, 2018. Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojaily és Georges Khabbaz. Kép: Christopher Aoun. Zene: Khaled Mouzanar. Szereplők: Zain Al Rafeea (Zain), Yordanos Shiferaw (Rahil), Kawtar Al Haddad (Souad), Boluwatife Bankole (Yonas). Gyártó: Mooz Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 121 perc.

 

A libanoni Nadine Labaki videóklipek és reklámfilmek készítésével kezdte a pályafutását, nagyjátékfilmes rendezőként 2007-ben mutatkozott be: az itthon is forgalmazott Karamell egy kedélyes romantikus komédia volt öt bejrúti nővel a főszerepben. A közel-keleti női sorsok bemutatására fókuszált az És most merre? (2011) Lüszisztraté-variációja is, amely énekes betétekkel egészítette ki az alkotás továbbra is könnyed, humoros alaptónusát. Legfrissebb munkája, a Kafarnaum témájában és hangnemében radikális váltást, a számtalan nemzetközi elismerés (köztük a Zsűri díja Cannes-ban) pedig markáns kvantumugrást jelez a rendezőnő életművében: nők helyett most egy 12 éves kisfiú, Zain hétköznapjait kísérhetjük figyelemmel, míg a kulcsszó önfeledt kacérkodás és derű helyett a mélyszegénységből fakadó kilátástalanság és reményvesztettség lesz.

A bejrúti nyomornegyedbe kalauzoló, ólomsúlyú mozi dokumentarista igénnyel készült (az amatőr szereplők filmbéli és valóságos élete alig különbözik, a főszereplő gyermek egy szíriai menekült), amelyben egy rendhagyó bírósági ügy ad lehetőséget arra, hogy múltbéli visszapillantásokon keresztül képet kapjunk Zain és nincstelen családja életéről. A bénító erejű tudatlanság okán („minek mennél iskolába, fiam?” – így az apafigura) zérus kitörési lehetőséggel rendelkező kisfiú hatalmas akaraterővel és talpraesettséggel igyekszik túlélni a pokoli körülmények ellenére, nagy szeretettel óvja a kishúgát a gyermekházasságtól és még akkor is helytáll, amikor egy csecsemő felügyeletével bízzák meg, miután elszökött otthonról. Labaki szívszorító melodrámáját egyik oldalról a túlzsúfoltság (behozza az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem témáját is), másik oldalról a bombasztikus nagyotmondás fenyegeti (lásd a tévés betelefonálást), mégis működik. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a direktor nem áldozza be a Kafarnaumot az aktivista message movie-k oltárán, és ebben egy olyan hiteles személy (egyúttal casting-telitalálat) segíti, mint a gyakorlatilag önmagát alakító főszereplő Zain Al Rafeea.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13978