KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét folyosók

Sándor Anna

Down a Dark Hall – amerikai, 2018. Rendezte: Rodrigo Cortés. Írta: Lois Duncan regényéből Michael Goldbach és Chris Sparling. Kép: Jarin Blaschke. Zene: Victor Reyes. Szereplők: AnnaSophia Robb (Kit), Uma Thurman (Duret), Victoria Moroles (Veronica), Isabelle Fuhrman (Izzy), Jodhi May (Sinclair). Gyártó: Fickle Fish Films / Temple Hill Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 96 perc.

 

Tulajdonképpen furcsa, hogy nem tíz éve filmesítették meg Lois Duncan azonos című, misztikus young adult regényét, amikor a műfaj éppen tarolt a mozikban. Duncan neves szerzője olyan generációs tinihorrorként elhíresült daraboknak, mint a Tudom, mit tettél tavaly nyáron. Itt pedig minden hozzávaló megvan, hogy horrorral kacérkodó ifjúsági filmként taroljon: bentlakásos iskola egy ódon épületben az isten háta mögött; öntudatos főhős, aki nem hagyja magát; néhány, egymástól nagyon különböző kamaszlány, akik nem értik, miért őket választották ki; valamint egyre gyarapodó fenyegető jelek. És persze a megbízhatatlan felnőttek: a francia igazgatónő, akin az első pillanattól látszik, hogy valami baj van az elhivatottságával; illetve a bárgyú szülők, akik mindebből semmit sem vesznek észre.

Szintén érthetetlen, hogy Rodrigo Cortés, aki többek között az Élve eltemetve pattanásig feszült, klausztrofób thrillerét készítette, mennyire nem kezd semmit a kínálkozó lehetőséggel, hogy újra igazán erős atmoszférájú filmet készítsen. Márpedig szemlátomást nem mozgatta meg a kísértet sztori: a Sötét folyosók összecsapott és felszínes iparos munka, amely gyorsan unalomba fullad. Cortés végigrohan a sztorin, felmutat pár műfaji kötelező elemet, egyáltalán nem érdeklik a szereplők, összecsapja a megszállottságok kifejlődését, hogy elérkezhessen a nagy fináléhoz - amely inkább mulatságos, mint ijesztő. Bár az ilyen hangulati zökkenőknek a francia akcentussal küzdő Uma Thurman egyébként is megágyaz a film során. Hiába mestere tehát Lois Duncan a feszültségkeltésnek, a Sötét folyosók-film valószínűleg minden izgalom nélkül tűnik majd el a süllyesztőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13850