KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Izlandi amazon

Baski Sándor

Kona fer í stríð – izlandi, 2018. Rendezte: Benedikt Erlingsson. Írta: Ólafur Egilsson. Kép: Bergsteinn Björgúlfsson. Zene: David Thór Jónsson. Szereplők: Halldóra Geirharðsdóttir (Halla), Jóhann Sigurdarson (Sveinbjörn), Juan Camillo Roman Estrada (Juan), Jörundur Ragnarsson (Baldvin). Gyártó: Vintage Pictures / Köggull Filmworks / Slot Machine. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 101 perc.

 

Első rendezésével, a Lovak és emberekkel Benedikt Erlingsson a természettel sajátos szimbiózisban élő izlandiak bestiáriumát rajzolta meg. A távolságtartó, fanyar hangvételt második filmjében empatikusabb prizmára cserélte: egy olyan főszereplőt választott, aki ugyan saját környezetében is különcnek számít, de kötődése Izlandhoz nem képezheti vicc tárgyát. Halla, a középkorú énektanár titokban újra és újra szabotálja az izlandi tájon sebként éktelenkedő alumíniumgyár működését. Célja, hogy megakadályozza a kínai befektetők érkezését, akik újabb beruházásokkal tovább veszélyeztetnék a környezetet. A nő számára a dilemmát nem az egyre komolyabb erőkkel felvonuló nyomozóhatóságok jelentik, hanem, ahogy az az ökoterrorizmust taglaló filmekben (Sötét húzások, A Kelet) megszokott, a személyes ambíciók előtérbe kerülése. Értesítést kap róla, hogy négy évvel ezelőtt beadott kérelme alapján örökbe fogadhat egy elárvult ukrán kislányt, ami nyilván gerillakarrierje végét jelentené.

A Lovak és emberekhez hasonlóan a fő attrakciót ezúttal is Bergsteinn Björgúlfsson operatőr lenyűgöző totálképei jelentik, amelyek a képeslap-romantika helyett Halla dühét és motivációját hívatottak alátámasztani. Erlingsson ugyanakkor az abszurd humorról sem mond le, a fajsúlyos témát olyan running gagekkel ellenpontozza, mint a soundtrackről gondoskodó zenészek megjelenítése, vagy a szerencsétlen külföldi turista, akit állandóan letartóztatnak; ők ráadásul később dramaturgiai funkciót is kapnak. Az Izlandi amazon mégis a címszereplő miatt érdemel leginkább figyelmet: Hallával egy olyan öntudatos, erős, és senkivel össze nem téveszthető női hőst teremtett a rendező, aki akkor is alkalmas a példaképszerepre, ha a módszereivel esetleg nem is értünk egyet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018 /10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13841