KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ouija: A gonosz eredete

Soós Tamás Dénes

Ouija: Origin of Evil – amerikai, 2016. Rendezte: Mike Flanagan. Szereplők: Annalise Basso, Lulu Wilson, Elizabeth Reaser. Forgalmazó: Universal. 99 perc.

 

Az Ouija: A gonosz eredete a kortárs horrorfilm egyik érdekes anomáliája. Papíron csupán egy ésszerű gazdasági vállalkozás – az ötmillióból százat csináló Ouiját nem lehetett nem folytatni –, mégis a legélvezetesebb műfaji retrózás a Démonok között óta. Mike Flanagannek sikerült az, ami az Annabelle-nek nem: érdekesen gondolta tovább egy főgonosz eredetmitológiáját, és az Alagúttal ígéretesen kezdődő, az Oculusszal és a Hush-sal pedig még izgalmasabban folytatódó rendezői életművet sem nullázta le. Az első Ouija még egy meglehetősen sablonos tinihorror volt, amit nem elég, hogy egy társasjátékra alapoztak, de még a horrort is kifelejtették belőle. Stiles White képes volt földalatti átjáróban arrébb tolt bevásárlókocsival riogatni a nézőt, és ha valami frappáns ötlete támadt, mint például fogselyemmel bevarrni a vagány csaj száját, a tinibarát korhatárbesorolás miatt abból is kivágta a lényeget. Jól jelzi Flanagan stílusérzékét, hogy ő a nevezett szájbevarrásból már a Poltergeist fürdőszobai nagyjelenete előtti főhajtást rendez. A gonosz eredete vállaltan oldszkúl rém-üldözés, tulajdonképpen Az elcserélt gyermek és Az ördögűző ötletes homázsa, melyben a megszállt kislány és a férjét gyászoló anya segítségére egy szintén megözvegyült pap siet (az E.T. egykori Elliottja, Henry Thomas). Flanagan nemcsak a történetben, de vizuálisan is a hetvenes éveket imitálja az áttűnésekkel, a variózással, vagy az elő- és a hátteret is fókuszban tartó operatőri munkával, amely a lakást hosszú beállításokban bekóborló kamerakezeléssel szögeli be a házba nézőjét. A gonosz eredete a váratlan hanghatások ideiglenes sokkját hosszú távú szorongásra cseréli, amin csak az enyhít a fináléban, hogy a történet logikájából nem következő fordulatokat is be kellett iktatni, hogy eljussunk az első filmben kijelölt végponthoz. A játékidő nagy részében azonban Flanagan felülemelkedik a korlátokon, és úgy keveri az előre leosztott lapokat, hogy abból egy eredetiséggel aligha vádolható, technikailag viszont lenyűgöző horrorfilm születik, amelyben Lulu Wilson bociszemű, démonlakta kisszösziként Linda Blairével felérő alakítást nyújt. Egy biztos: másfél órás termékelhelyezés sosem volt még ennyire élvezetes.

Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm, Mike Flanagan audiokommentárja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13243