KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Lajta Gábor: Meglesni Johannes Vermeert Leány gyöngyfülbevalóval
• Varró Attila: Bundás Vénuszok Guido Crepax rajzmozija
• Géczi Zoltán: Maszkba fagyva David Mack: Kabuki
• Kovács Marcell: Éjszakai rohanás Frank Miller: Sin City
• Tóth András György: Francia vonal Bande dessinée
• Kemény György: Homo Duplex Magyar filmplakátok
• Bikácsy Gergely: Általános erekció Almodóvar ifjúsága
• Láng Judith Veronika: Pygmalion vágya Történetek az alvó szépekről
• Vincze Teréz: A vizek démonai Árnykép: Kim Ki-duk
• Karátson Gábor: Hangyák az ágon Tavasz, nyár, ősz, tél… és újra tavasz
• Pápai Zsolt: Hardcore vadnyugat Sam Peckinpah westernfilmjei
• Takács Ferenc: Tarts (újra) Nyugatnak! Fegyvertársak
KRITIKA
• Vaskó Péter: Nyócker, vagy amit akartok Rap, revü, Rómeó
• Zoltán Gábor: Nevelj magadnak hőst Barbárok a kapuk előtt
• Vágvölgyi B. András: Szuperhősök az Olümposzon Kill Bill 2.
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: 21 gramm
• Ádám Péter: Csak ön után
• Hungler Tímea: A rém
• Kis Anna: Szeress, ha mersz
• Pápai Zsolt: A titkos ablak
• Béres Dániel: A legtöbb ember Kínában él
• Mátyás Péter: Kőtutaj
• Vaskó Péter: Van Helsing
• Tornai Szabolcs: Datolya (Arab passió)

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjszaka az éterben

Koltai Ágnes

 

Ha valaki Kracauer szellemében megírná a mai lengyel film történetét, könnyedén kimutathatná, milyen összefüggés van a tartós társadalmi-gazdasági válság és az új típusú, morális konfliktusokra érzékeny, publicisztikus filmek születése között. A hetvenes évek közepén-végén bemutatkozó, fiatal, jobbára elsőfilmes rendezők – Kie¶lowski, Falk, Holland, Kijowski, Kidawa, Piwowski, Zygadło – könyörtelenül pontosan ábrázolták (a „kisembertől” a funkcionáriusig bezárólag) a társadalom elbizonytalanodását, értékvesztését, morális válságát. Mintha beértek volna a morál-filozófus Zanussi erkölcsi tantörténetei, vagy ami 5–10 évvel ezelőtt elvont filozofálgatásnak tűnt, az ma az általános életérzés? Talán..., de kétségtelen, hogy Zanussi Védőszínekje – Wajda Érzéstelenítés nélküljével együtt – a forrásvidéke a hétköznapok felé forduló „új lengyel filmművészetnek”. Kie¶lowski Amatőre úgy tetszik, máig felülmúlhatatlan remeke a mindennapok kisszerű csatározásaiból, apróbb-cseprőbb kudarcaiból szőtt történeteknek.

Az Amatőrhöz hasonlóan letisztult, szomorkásan higgadt film az Éjszaka az éterben is. Hőse a Rádiótelefon című, éjféltől hajnali ötig élő lelki segélyszolgálat műsorvezetője, megtörik az elviselhetetlen terhek súlya alatt. Éjszakánként „egyenesben” hallgatja a segélykérő hívásokat, s egyre reménytelenebbül, kétségbeesetten kapkodva próbál vigaszt és tanácsot adni a zaklatott, kisiklott életű telefonálóknak. Jan a lehetetlenre vállalkozott: azoknak szeretne segíteni, akiket a közönyös társadalom és a tudományos tolvajnyelvet beszélő pszichiáterek „leírtak”. (A film legkíméletlenebb jelenete, amikor egy szakember, egy pszichológus latin szakkifejezésekkel árasztja el a szerencsétlen telefonálót.) Nem betegek emelik fel a készüléket, „csak” iszákosok, tépett idegrendszerű, fáradt emberek, akik nem találják a helyüket a világban, de Jannak mindössze általánosságokra futja...

Zygadło nemcsak egy tehetetlenül vergődő értelmiségi kálváriáját ábrázolja, hanem a személytelen kommunikációs eszközök rabságába hajtott emberét is. Az Éjszaka az éterben nem tételdráma. Árnyalt figurái, tragikus-ironikus mellékszálai, az éjszakák súlyát és a nappalok tovaröppenő reményeit érzékeltető különös fényjátékok a rendező formaérzékéről tanúskodnak. De elsősorban: a színészek filmje. A gumiarcú Roman Wilhelmi (már az Érzéstelenítés nélkülben is felfigyelhettünk rá, ő játszotta a kiégett, cinikus jó barátot) vibráló érzékenységgel alakítja a csupa ideg rádióst. S feltűnik a filmben a hetvenes évek lengyel színészcsillaga, Jerzy Stuhr (az amatőr!), elmesél egy viccet, és idült alkoholistákhoz illően csuklik egyet; ebben a nem egészen tízmondatos szerepben egy hátborzongató dráma sejlik fel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6841